A rovarkutató Bíró Lajos 1896 és 1902 között végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést a mai Új-Guinea területén a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, szerződéses gyűjtőként. Elmélyülten, minden részletre kiterjedően tanulmányozta a pápuák életét, akikkel bensőséges viszonyba került. Állat- és botanikai gyűjteménye mellett több ezer néprajzi tárgyat is összegyűjtött, feljegyzéseket és fényképeket készített egy olyan vidéken, amelyet az európai kultúra akkor még alig befolyásolt. A kiállítás felvillantja az izgalmas gyűjtőút részleteit, bemutatja Bíró Lajos személyiségét, gyűjtési módszereit, és a gyűjtemény esztétikailag is kiemelkedő csoportjából, az ékszerekből válogatva rávilágít az ékszerhasználat társadalmi összefüggéseire. A kiállítás szemléletes formában ismerteti a tárgyak jelképrendszerét, hogy milyen módon fejezhetik ki viselőjük társadalmi, gazdasági helyzetét, életkorát, miként lehetnek mindennapi vagy mágikus funkcióik, miközben utalnak készítőik és használóik személyes ízlésére és a helyi divatra is.
A Bíró Lajos által gyűjtött mintegy 5600 néprajzi tárgy a Néprajzi Múzeum egyik nemzetközileg is legjelentősebb anyagának számít. Ezen belül a Huon-öbölből származó anyag etnográfiai szempontból a gyűjtemény rendkívül értékes része, feldolgozása már az 1900-as évek elején tervben volt. A gyűjtemény teljes körű tudományos feldolgozása és kiállításon történő szakszerű közzététele egy évszázad óta várat magára. Ez és az ékszer kiállítás megvalósítása most egy elkötelezett mecénásnak köszönhetően válik lehetővé. A De Unger Chair 2006 óta tudományos ösztöndíj formájában folyamatosan támogatja Bíró Lajos gyűjteményének tudományos feldolgozását. Richard de Unger mecénás a kiállítás ünnepélyes megnyitójának díszvendége.
