Chilf Mária Installációi kisebb akvarell és rajzi egységekből épülnek fel, vagy olykor kilép a térbe és bevonja azt, mint ahogy mostani, Keep smiling! című kiállítása esetében is teszi.
Legújabb, három szálon futó története egy átfogó, új-dadaista installáció formájában jelenik meg. A VILTIN Galéria kisebb intim terében egy kör alakban elhelyezkedő csoport figurái alkotnak installációs egységet. A zavarba ejtően életszerű emberfigurák között ott a hely, melyet mi, nézők is elfoglalhatunk és azonosulhatunk a kör és a csoport adta misztériummal. A hét figura egyike az emberi arányokat megtartva, de léptékváltásban megjelenő központi alak. Ő maga az Ember. Az egyéni karaktert nélkülöző arcra pillantva önmagunkat láthatjuk meg, így a művész által felkínált biankó portré lehetőségén keresztül egy percre magunkra figyelhetünk. Chilf kérdésfelvetése egyetemes és aktuális, figyel egyéni identitásunkra és a bennünk rejlő, csoporthoz tartozás igényére. A művész töretlen vágya az ember hiteles portréjának megalkotása. Tudja, hogy ezt nemcsak az egyéni karaktervonásokban találhatja meg, hanem a csoportban, a társadalomban betöltött szerepünk is része Arc képünknek.
A galéria falait akvarell tablók, csoportképek töltik be. A kettős portrékon a festmény kiindulását nyújtó fényképen lévő figura testtartásában, gesztusában az idők során kialakult egyezményes, ikonikus jelként pózol. A képeken szereplő arcok nem léteznek, új arcukat a művész által felkért barátok, vagy művészbarátok alkották meg. A „vendégmunkás” bevonásával készülő művek esetében Chilf Mária célja volt, hogy ne derüljön ki a befoglaló akvarell műfajának jellege.