Kelemen Károly művészete különleges színfolt a kortárs magyar képzőművészetben. A festőművész Győrben született, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1974-ben, amely évben jelentős sikert ért el egy festészeti fesztiválon. Pályája során művészetével olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a posztmodern művészet alapjait, a mű és művészettörténet, mű és művész, művészet és aktualitás, művészeti szisztéma és az alkotó viszonyát feszegették. Megoldásaihoz szüntelenül új ötleteket, technikákat kísérletezett ki, performance-okat rendezett, valamennyi képzőművészeti műfajban kipróbálta magát. Művészetét és gondolkodását ma is folyamatos megújulás jellemzi.
A 80-as években a festészet stílustörténetéből átvett nyelvi eszközöket, így a futurizmus, a kubizmus, az expresszionizmus festésmódját, illetve a barokk vagy klasszicista komponálásmódokat. Motívumai között politikai jelképek, majd történelmi személyiségek fotói is megjelennek. Az évtized közepén festményeinek fontos szereplői a teddy bearek, a művészet hatalmát jelképező múzeum szimbólumai. Ezt követően képeslapokra dolgozott, a pornómagazinok közhelyfiguráit, a vágy, a képzelet és a hit kiüresedését festette meg.
Az évezredfordulón maszkokat készített, ahol a műalkotásokról ismert tárgyak a mai kor emberére jellemző személyes jegyekkel ruházódtak fel. Hiperrealista módon is fest, szakácskönyvekből másol életképeket, s korábbi fekete-fehér fotóátfestéseit színesben is elkészíti.
Kelemen Károly korunk legdemoralizálóbb jelenségét, az általános értékvesztést és értékfogyasztást helyezi művészete középpontjába. Műveit a művészi hitelesség, őszinteség és a világgal való tisztánlátás minősége jellemzi.