Lóránt Attila sokféle dolgot csinál: fest, rajzol, reklámfilmeket rendez, könyvet ír, fényképez, alapítványt vezet és tulajdonosa egy filmes cégnek. Ez a sokirányú és sokoldalú tevékenység nem a bizonytalan, a saját magát és helyét kereső ember tétova kapkodásából, hanem a gondolkodó, a világ megismerésében és megismertetésében céltudatos ember következetességéből adódik. Az ecset, a ceruza, a film, a fotó, az írás csupán eszköz számára – érzéseinek és gondolatainak kifejezéséhez választott forma.
Festőként indul – 7 éves kora óta rajzol. 1991-ben festészeti ösztöndíjjal Párizsba utazik, ott fedezi fel magának a fényképezést. Négy éve filmrendezőként dolgozik, reklámfilmjeivel díjakat nyert Franciaországban, Szlovéniában, Észtországban, Bulgáriában, az Egyesült Államokban és természetesen Magyarországon is.
Lóránt Attila képeivel az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani. Fényképein nem a kellemes dolgokat kívánja bemutatni – az antropológia legalább annyira fontos, mint az esztétikai értelemben vett szépség láttatása. A fényképezőgép, a fényképezés folyamata nem végső célja, hanem eszköze tevékenységének.
A téma mozgatja, ez ad lendületet szellemi mozgásának, művészi tevékenységének. Megalapította és vezeti az „Eltűnőfélben Lévő Kultúrák” nonprofit egyesületet. Könyve jelenik meg erről a témáról, anyagot készít a National Geographic magazin részére. Ez a kiállítás is része mindennek, közben fest, filmet rendez, ír – sokoldalúan és sokféleképpen – hogy kincsosztó mesealakként bennünket gazdagítson.