Megnyitó szövege:
1931-ben Hercegszántón született, művészi pályája a „fényes szelek” nemzedékével indult. Rudnay Gyula Nagybánya szellemét felelevenítő szabadiskolájában ismerkedett meg a rajzolás, festés alapjaival, Rudnay és köre természetelvű realizmusával. 1949-ben Derkovits-kollégista lett, 1950-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola festő szakos növendéke. Korai, Nagybányát, illetve Rudnay, Szőnyi, Bernáth líraiságát idéző életképei után, a hatvanas évek elején készült képeivel jelenik meg az a monumentalitás és drámai erő, ami művészetét évtizedeken át jellemzi majd. Kulcsműveiben az archaikus művészek tömörítő, lényegretörő felfogásával ragadta meg a figurák mozdulataiban rejlő időtlenséget. Őszinte, környezetéből, gyökereiből táplálkozó témaválasztásai, az ember és a föld szoros kapcsolata intenzív koloritú, valódi festői problémákat feszegető kompozíciókban öltöttek testet. Szurcsik János a XX. századi magyar festészet Nyolcakkal induló konstruktív-expresszív vonulatának képviselője, aki művészetének 60-as, 70-es éveket felölelő erőteljes korszakában Uitz, Derkovits társadalmi feszültségekkel teli művészetének örököse. A 70-80-as évek táján készített murális munkáiban a középkori utolsó ítéletek megrázó hatását, a giottói, nagyvonalú természetlátást s a mexikói forradalmi festők radikális dinamizmusát is felidézi. Az utóbbi években a monumentális, drámai kompozíciókkal szemben jellemzővé vált művészetében a táj, s az intimebb, családi, utcai környezetből merített jelenetek, csendéletek, a paraszti élet helyszínei mellett a nagyváros ritkán ábrázolt arca. Legújabb munkái erős szociális érzékenységet tükröznek: hajléktalanok, csavargók, koldusok és az elesett, nyomorult emberek jelennek meg munkáin. (Molnár Erika művészettörténész)
Képek a múlt és jelen időből – Szurcsik János kiállítása
A kiállítás szerdán 17 órakor Fábián Gyula író nyitja meg.