“Visszapergetem az időt és látom: Eifert János akárhol is van, mindig ott a nyakában a fényképezőgépe.
Élesre töltve, hogy azonnal lencsevégre kapja a tovaszökkenő pillanatot.
Nagyon ismeri mesterségét. Újra és újra megcsodálom képei mindenség-ívét, tömörségét, fényből-sötétből sőtt anyagát, amelyet kikísérletezett ez a fáradhatatlan ember. Gazdag fotónovellás könyvként is olvashatjuk, mint szociológiai híradást, képverset, imádságot és így tovább.
Eiferttől az életről tudunk meg fontosat, a küszködő emberről, olyasmit, amit eddig csak sejtettünk. Művészete szüntelen figyelmeztetés az eltékozolt szépségre és időre. Vágtelen távolságok vannak képein; veszendő és születő folyamatos együttállásban.
Hatalmas életművéből válogat most, azt hozza el kedves szülővárosába: Hódmezővásárhelyre.
Születésnapja kerek évfordulóján. Visszapillant egy péntek estére, azután lép tovább mindenre figyelő szemmel.”
Fenyvesi Félix Lajos
