Mostani kiállítás nem az alkotások időrendje, vagy stílusok, iskolák mentén szerveződik. A
tárlat két terme egyetlen ívet fog át: a fogalmak leírásában, a képpé válásban hogyan
indulunk el a szótól a képig, vagyis a művészi ábrázolásig, a szobrászat és a festészet, ill. a
grafika emblematikus ábrázolásáig. E két végpont között az egyes részek előbb az elvont
fogalmak hagyományos megszemélyesítését követik, majd a különféle korszakok és
idősíkok – múlt, jelen és jövő – megjelenítését láthatjuk, ezen belül olyan absztrakciókat is,
amelyeket a reneszánsz és a barokk még nem ismert.
Hogy a szöveg és kép viszonya, kapcsolata miért fontos a grafika szempontjából, elég csak
arra gondolnunk, hogy a grafika áll – nem kis mértékben az illusztrálás művészete okán –
a legközelebb a szövegekhez, és a sokszorozás adottsága egyenrangúvá teszi a nyomtatott
könyv közlési lehetőségeihez.
Képpé tenni – A grafika funkcióváltozásai VI.
A Miskolci Grafikai Triennálék 2000 óta hagyományos kísérőkiállítása Petneki Áron saját gyűjteményéből válogató, A grafika funkcióváltozásai címet viselő grafikatörténeti sorozata.
