A Műszaki Egyetem aulájába azoknak a korábban betiltott képzőművészeknek az alkotásai láthatók , akik először a hatvanas-hetvenes években ugyanitt állíthattak ki. A mindössze egy hétig nyitva tartó tárlaton többek között Bak Imre, Harasztÿ István, Maurer Dóra és Jovánovics György művei láthatók.
Megnyitja: Dr. Hiller István
A hatvanas évek közepétől itt mutatkozhatott be az akkori hivatalos kultúrpolitika által teljesen tiltott vagy részben megtűrt kortárs képzőművészek új generációja, 1970 végén – többszöri, hiábavaló nekifutás után – engedélyezték az itteni „R”-klubban az összegező szándékú „R”-tárlatot, amelyen többek között Bak Imre, Harasztÿ István, Hencze Tamás és Jovánovics György is szerepelt, három évre rá pedig, a központi épület aulájában rendezett Kopernikusz-emlékkiállításon jelen volt Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Molnár Sándor és Nádler István is. Az egykori szereplők java részének műveiből – igen stílusosan – azonos helyszínen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületének aulájában látható január 29-éig reprezentatív válogatás S. Nagy Katalin rendezésében.
A megnyitó részvevőinek szemmel látható örömére és önfeledt szórakoztatására Harasztÿ István nyolc mobil fémplasztikája fogja körbe a centrális paravánokat, amelyek között a rendszeres tárlatlátogatók felismerhetik például régebbről a szellemes és humoros elnevezésű, egyszerre több jelentéssel bíró Állódítót és a látványos Mutatványost éppúgy, mint a nézők közreműködésével szintén izgő-mozgó állapotba hozható Hajtókötéltáncos „klüttyögőt„. Gáyor Tibor háromdimenziós, élénk mázú fémidomai a márványpadlóról részben a paravánra is felkerültek. A Hortus odoratus (vagyis az Illatos kert) kisebb-nagyobb, pléhlemezből épített gúláit a három alapszínre (piros-sárga-kék) festette, míg a szintén latinul elkeresztelt Salve cave canem hasonló jellegű hasábjait a szürkéskékek és lilásbordók árnyalataiban tartja. Mellette Maurer Dóra Szférikus tükör című modellje síkban maradt, csak szerkezete által térbelinek tűnő gömbfelületre vetít ki sokszínű négyszögeket, míg a Galambtörténet a művésznő naplószerű feljegyzéseinek mellékelt szövegével dokumentálja, hogy a tőle megszokott, perspektívába fordított rendszert utólag a természet igazolta a hétköznapok realitásával. Nádler István Meditáció K. A.-val elnevezésű, 1999-es, monumentális méretű és hatású képciklusában a tudat és az érzelem kölcsönös kapcsolatának egyes fázisait viszi fel széles ecsetvonásokkal vászonra, fekete alapon az ultramarinkék árnyalataival. Jovánovics György hasonló stílusban, három raszteres tónusú, lendületesen színes krétarajzzal jelentkezett, szintén a gesztusfestészet elvont eszközeivel. Végül a geometrikus absztrakció szigorúbb kategóriáiba sorolható Hencze Tamás elegáns és puritán, fekete-fehér diptichonja, amelynek részben fújt, részben csorgatott függőleges csíkjai közé az egyiken egy vörös vonalat is festett, míg Bak Imre újabban a mértaniasan szerkesztett konstrukciót a lágy pasztellszínek finom tónusaival oldja képein, és ezt a tudatosan felvállalt Antagonizmus elnevezés mellett olyan lírai címadással is hangsúlyozza, mint például Az odaát messzesége, ezen az ünnepélyes kollektív kiállításon.