A Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című tárlata az 1958 és 1968 közötti időszak magyar művészetéről ad átfogó képet. A mintegy 350 mű – festmények, szobrok, grafikák, könyvek, plakátok, valamint iparművészeti alkotások – zöme nem része állandó kiállításnak, és számos alkotás most először kerül bemutatásra.
A kiállítás két meghatározó történelmi esemény, az 1956-os forradalom utáni konszolidáció évei és az 1968-as prágai tavasz közötti időszak művészetét tekinti át. Ekkor jött létre a kultúrára vonatkozó kategóriarendszer, a „Három T”, vagyis a művek Tiltott, Tűrt és Támogatott kategóriák szerinti minősítése, ami a művészeti eseményeket, kiállításokat és a könyvkiadást is befolyásolta. A korszakban érlelődő provokatív, neoavantgárd törekvések jelentették az ellenpólust a politikailag támogatott művészettel szemben. A művészi mozgástér azonban “keretek közé” szorult, a művészi korszerűség és haladó gondolkodás igénye csak bizonyos önkorlátozásokkal volt vállalható.
A nyílt beszéd helyett ekkor alakult ki igazán a kettős beszéd, a sorok között olvasás, a kódolás és dekódolás rafinált kommunikációs kultúrája, a „Három T” által meghatározott keretek alig észlelhető, a határesetekben azonban nagyon is keményen megtapasztalható világa.
A kiállítás hét tematikus egységre bontva járja körül a tág értelemben vett ’60-as évek művészetét. A tárlat a 20. század eleji avantgárd időszakában induló, az 1956 utáni periódusban is jelentős mesterektől – mint Bortnyik Sándor, Uitz Béla vagy Barcsay Jenő – kezdve a politizáló művészeten és újjáéledő hagyományokon át a Tűrt és Tiltott művészet bemutatásáig számos aspektusból közelíti meg a magyar művészet egyik legellentmondásosabb korszakát.
