A geometrikus-konkrét művészeti irányzathoz tartozó alkotó a kép tárgyként való felfogásától néhány éve jutott el a fali objektek készítéséig.
Korábbi munkáiban a struktúra, forma, méret, sík- és térbeli viszonyulások, mint képi szerveződések lehetőségeinek körüljárásával foglalkozott, most a periféria, a periférikusság került érdeklődése középpontjába, mint például a felhordott festék által képzett felület, a festékréteg vastagsága, teste, magának a képnek, mint tárgynak a térbeli kiterjedése, arányai.
Munkája során számos, a térbeliséggel kapcsolatos kérdéssel találkozott: az alkotások sajátos viszonyban állnak a fal síkjával, abból kiemelkednek, árnyékot vetnek rá, megjelennek rajtuk saját színük reflexei, kölcsönhatásba kerül az objekt és a fal felülete, struktúrája. A fallal teljes hátoldalukkal rásimuló és a lehető legkisebb felületen érintkező munkákat is készít.
Forgó kidolgozott egy saját fali objekt alaptípust, melyet „Bipolar”-nak, azaz „kétpólusú”-nak nevezett el. Ez egy, a falhoz simuló, függőleges irányú, két végén lekerekített, oldalain szögletes hasáb.
A kétpólusúak hátoldalukkal teljesen érintkeznek a fallal, nem körbejárhatóak, érzetre mégis különálló testet képeznek a térben. Anyagukat tekintve a közelmúltig fenyőt, rétegelt lemezt, zsinórt és vásznat használt, majd 2013. márciusában egy nemzetközi művészcsere program keretében Ausztráliában balzafával, tasmán-tölgylemezzel és cédrussal kezdett kísérletezni.
A különböző geometrikus mintázatok is foglalkoztatják, melyek a kétpólusú forma eredeti térbeliségét hol hangsúlyozzák, hol megbontják vagy éppen megzavarják.
A kétpólusú sorozat azon alkotói folyamat része, mely előbb-utóbb elvezet a célul kitűzött „tökéletes tárgy” elkészítéséig.
Forgó Árpád az elmúlt években az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Ausztráliában, a Visegrádi Alap ösztöndíjasaként Lengyelországban vett részt nemzetközi rezidens programokon.