Szigeti munkáiban szakrális és reális találkozásait vizsgálja. Képein a realista ábrázolás elemei és a jelszerű leegyszerűsített formák egymásra vetülnek. Szigeti tárgyi és szellemi, megfogható és megfoghatatlan, valós és szimbolikus állandó egymás mellé rendelésére tesz állandóan kísérleteket. Képeire olykor jeleket fest, mintegy felkeni őket. Nem minden képén találunk azonban jeleket,
ahhoz, hogy a képre jel kerülhessen, el kell érnie egy bizonyos állapotfokot. E mostani sorozatában a leggyakrabban előforduló jelek: a babafej, különböző kézjelek, a kalapács, a lépcső, a galamb. Jelen kiállításán a portré mellett még egy téma jelenik meg: a nyers hús. A Húsoltár című képen a hűtőpultban ábrázolt húsdarabok valószerűtlenül elveszítik hétköznapi vonatkozásrendszerüket.