A két művész (1919-1929 között művészházaspár), Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos kettős kiállítása megközelítőleg 80 művet mutat be; végeredményben kettős portré a 20. századról és a magyar festészet két fontos alakjáról…
Gráber Margit (1895-1993) eleinte az École de Paris szellemében dolgozott, majd ennek előadásmódjával ötvözte szociális vonatkozású témáit is. Erősen hatott rá Nagybánya.
Mondanivalója következetesen ember- és természetközpontú: izgatta a munka, mint emberi tevékenység. A levegős, ugyanakkor tömören hangsúlyozó művek visszafogottsága, tartózkodó harmóniája enyhíti a témából adódó keménységet.
Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. Lényeges a „magyar vadak” világában betöltött szerepe; amit Cézanne festészetéből és saját barátjától, Matisse-tól tanult, azt magyarrá tette.
Perlrott Csaba Vilmos a kellő időben hozta Magyarországra a nyugat-európai művészetet. Ugyanakkor a legkevésbé sem „Nyugat-Európa-epigon”, tapasztalatait nem másolásként valósította meg.