Kísérőprogramok:
• 2007. december 22., szombat, 11 óra:
Rendhagyó tárlatvezetés Bukta Imrével
• 2008. január 19., szombat, 10.30-kor:
Múzeumpedagógia+ a művész részvételével
• 2008. február 8., péntek, 17 óra:
A kiállítás katalógusának bemutatója Sturcz János és Bukta Imre részvételével
Bukta Imre (1952) a kortárs magyar képzőművészet emblematikus alakja. A Heves megyei Mezőszemerén él, az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének oktatója. Autodidakta képzőművész. 1978 óta műveivel folyamatosan jelen van hazai és külföldi kiállításokon. 1987-ben Smohay-díjat, 1989-ben Munkácsy-díjat, 1997-ben Érdemes Művész kitüntetést kapott. 1980-ban, 1988-ban és 1999-ben is részt vett a velencei biennálén. Számos munkája jelentős köz- és magángyűjteménybe került. Többek között a bécsi Albertinában, az aacheni Ludwig-gyűjteményben, a budapesti Nemzeti Galériában és a debreceni Antal-Lusztig-gyűjteményben is találhatók Bukta-művek.
A Kádár-rezsim idején Bukta művészetét csípős humor, a hatalom által előírt szabályok áthágása, kifigurázása és groteszk szemlélet jellemezte. A rendszerváltozást követően megváltozott tárgyainak jelentése. Művészete mind személyesebb lett, mind több és nyíltabb életrajzi utalást tartalmaz, a korábbi szarkazmus helyét érzékeny líra és az emberi hibákkal szembeni megbocsátás veszi át. A kilencvenes évek közepétől az életteljesség benyomását keltő, modellszerű szituációk jelennek meg installációiban, melyek közül különösen jellemző a falu egészét jelképező utca metafora alkalmazása. Az utóbbi években a könnyű anyagokból épített, mégis monumentális installációk mellett nagyobb hangsúlyt kaptak a festmények, melyeken – a rendszerváltozással kapcsolatos kérdések okán – újra előkerül a korai munkáira jellemző szociologikus szemléletmód, a társadalmi problémák, a szegénység, a röghöz kötöttség megjelenítése. A megalázottakkal, kifosztottakkal szembeni együttérzés mellett megőrződnek a saját közösségét kritizáló és groteszk elemek is.
Bukta Imre első retrospektív kiállításán az alkotó több mint harminc évre visszatekintő művészi pályáját kísérhetjük végig. Az izgalmasan installált kiállítótéren belül alapvetően műfajok szerint csoportosítva jelennek meg a művek: festmények, grafikák, (újraépített, rekonstruált) installációk és videomunkák. A műfajok közötti legfontosabb kapcsolat a vidékiség témája, az ember és táj kapcsolatának művészi problematizálása. Unikálisak azok az újraépített installációk, amelyek többségét Magyarországon eddig nem láthattuk, s azok a nyolcvanas években készített munkák is, amelyeket akkor betiltottak.
A kiállításhoz készült kétnyelvű katalógus a kurátor, Sturcz János átfogó tanulmánya mellett több mint kétszáz reprodukciót, részletes életrajzot és teljes bibliográfiát tartalmaz.
Kibontott táj – Bukta Imre retrospektív kiállítása
A kiállítást Mélyi József művészettörténész nyitja meg december 13-án, csütörtökön 18 órakor. Közreműködik Jéger Dorka (zongora, ének), Jéger Zsombor (hegedű) és Jéger Attila (szaxofon). A kiállítás kurátora Sturcz János.
