Ez az együttműködés mára talán a leghosszabb ideig tartónak számít a budapesti művészeti színtéren.
Noha, szinte természeti törvénynek tűnik, hogy az ilyenfajta párbeszédek különféle platformjai, bizonyos idő elteltével felbomlanak, a Kis Varsó több mint tíz éve készít közös műveket. Ez meglehetősen szokatlan. Az Iparterv, a Rózsa, az Indigó vagy az Újlak, a közös művészeti tevékenység előzményei a budapesti közegen belül – semelyik csoport nem tartott ki a művészeti munka közösségi formája mellett. Ez nemzetközi összehasonlításban is hasonlóképpen van. Valóban elég ritka, hogy egy ilyen kezdeményezésnek sikerül a kortárs szintről a klasszikus szintre emelkednie.
Ám, tulajdonképpen, az újítás bizonyos intézményi szint felett miért is lenne kizarólag privilegizált személyek illetőségi területe, ahelyett, hogy a különbőző együttműködések rendszerében is kifejeződhetne? Ez bizonyára elgondolható máshogyan is! A Kis Varsó kitartóan kutatja ennek lehetőségeit. A Platán Galériában látható installációban ilyen irányú kutatásaik eredményeit, és a tárgyra vonatkozó személyes kommentárjaikat mutatják be.
A kiállítás egy festői megközelítésből indul ki, és aktuális szociális kérdésekhez kötődő kifejezési formákhoz kapcsolódik. Ugyanakkor, felhasználja a politikai művészet lokális budapesti művészeti hagyományait is, amely megintcsak az ugynevezett köréhez tartózó művészek tevékenységében gyökerezik, akiknek mondjuk Fischl und Weiss avagy a Kukryniksy szolgálhatott a kollektív művészeti munka példájaként.
A kiállítás címe – Fogyóeszköz (Crew Expendable) – a „Nyolcadik utas a halál” című filmre utal, és ezen keresztül egy meghatározott szociál-pszichológiai helyzetre. Azt a helyzetet kívánja leírni, amikor egy közösség tagjai éppen ráébrednek a közösség égészének kiszolgáltatott helyzetére, és ezzel együtt arra, hogy e felismerés az egymás közötti viszonyok alakulására is kihatással van.