„Ez a hatalmas leplekből álló vándorépítészet – helyiség a helyiségben – segít megközelíteni, fizikálisan megragadni az összetett teret. Különféle átmenetek, passzázsok segítségével egyesíti a mozdulatlan, örök várakozásban levő kápolnát betöltő ünnepélyes űrt és az itt otthonra lelő ’vándorfestészetet’. Semmi sem befejezett, lezárt; új terület nyílik. Nem valamiféle elmélet határozza meg az utat, amelyen János Ber egymagában halad, csupán a vágy, hogy túllépjen saját magán: érzelem kell hozzá, erőt adó lendület, bizalmas légkör, vendégszeretet. „Csupán magam lenni és mindent elvárni a többiektől. Fiatalkoromban azt hittem, hogy csak saját magamnak festek. Tíz napja megértettem, hogy a többiek számára is festek. A többiek nélkül semmi sem létezik”. Az, aki eljön hozzá, a néző, aki sétálóvá, látogatóvá válik, itt várva várt vendég. A festő magányában otthonra talál.”
Francois Barré