A kiállítást csütörtökön 18 órakor megnyitja: Horváth Gizella. Művészek: Dan Perjovschi, Dorel Găină, Egyed Judit, Emil Dobriban, Ferenczi Károly, Gerendi Anikó, Gina Hora, Gyalai István, Holló Barna, Ioan Augustin Pop, Ioan Aurel Mureşan, Ioan Bunuş, Jovián György, Kovács Károly, Lia Perjovschi, Maria Minchevici, Miklos Onucs. Kurátor: Angel Judit.
A nyolcvanas években a kelet-európai országokban alkotó fiatal művészek jelentős részét a megkövesedett hagyományok elutasításán túl a totalitárius rendszerrel való szembefordulás vágya is fűtötte. A nem hivatalos művészet ezekben az államokban többnyire csupán a nyilvánosságtól elzárt szigetszerű jelenségként, különböző vagy egymáshoz nagyon is hasonló csoportok tevékenységeként működött. Különösen igaz volt ez Romániára, ahol a diktatúra idején a hivatalos művészettel szembeforduló fiatal generáció tagjai zömében a nyilvánosságtól elzárva alkothattak. Mégis, az elszigetelődés és a területi széttagoltság ellenére az évtized elején itt is megjelentek az újfajta, posztmodern érzékenység tartalmi és stiláris vonatkozásai, melyek sajátosan keveredtek a késői (poszt)avantgárd típusú művészeti jelenségekkel. Romániában sorra alakultak az úgynevezett 35-ös Műhelyek: a progresszív, alternatív művészeti törekvések „melegágyai”, melyek a kísérletező, cselekvési vágytól fűtött fiatalokat tömörítették. A 35-ös Műhelyek vidéki bázisai – Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyszeben és Arad – valamivel nagyobb szabadságot élveztek a fővárosi, központi ellenőrzés alatt álló szervezeteknél.
Az egyik legjelentősebb ilyen csoport a helyi ifjúsági alkotókörből 1984-ben megalakult nagyváradi 35-ös Műhely, melynek tagjai az évtized első felében az akcionizmus, az arte povera, az experimentális film és a fotó, a mail art és a fluxus-attitűd, később pedig az újfestészet, a tárgyművészet, az installáció és a videoművészet irányába fordultak. A művészeti nyelv és eszközök megújítására tett kísérletek jól megfértek a szubjektív tartalmak kivetítésével. Jóllehet a közvetlen politikai állásfoglalás nem tartozott a csoport fővonalába, mindazonáltal hitelesen képviselték az „esztétikai ellenállás” alternatíváját.
A ’90-es évek közepére a romániai társadalom pluralizálódásának következményeként a régebbi művészeti csoportosulások – köztük a nagyváradi 35-ös Műhely is – kevés kivétellel megszűntek. A volt csoporttagok közül sokan már nem Nagyváradon tevékenykednek, de az egykori szellemi kapcsolódások és a kísérletező attitűd megmaradtak.
A MODEM-ben rendezett kiállítás a ’80-as, ’90-es évek legjellemzőbb műveinek bemutatásán túl a legutóbbi évek alkotásainak válogatását is tartalmazza. A debreceni tárlat ezek mellett dokumentarista jelleggel – régi plakátok, archív fotók és felvételek szerepeltetésével – is megeleveníti a két évtized nagyváradi művészeti törekvéseit.
Az egyik legjelentősebb ilyen csoport a helyi ifjúsági alkotókörből 1984-ben megalakult nagyváradi 35-ös Műhely, melynek tagjai az évtized első felében az akcionizmus, az arte povera, az experimentális film és a fotó, a mail art és a fluxus-attitűd, később pedig az újfestészet, a tárgyművészet, az installáció és a videoművészet irányába fordultak. A művészeti nyelv és eszközök megújítására tett kísérletek jól megfértek a szubjektív tartalmak kivetítésével. Jóllehet a közvetlen politikai állásfoglalás nem tartozott a csoport fővonalába, mindazonáltal hitelesen képviselték az „esztétikai ellenállás” alternatíváját.
A ’90-es évek közepére a romániai társadalom pluralizálódásának következményeként a régebbi művészeti csoportosulások – köztük a nagyváradi 35-ös Műhely is – kevés kivétellel megszűntek. A volt csoporttagok közül sokan már nem Nagyváradon tevékenykednek, de az egykori szellemi kapcsolódások és a kísérletező attitűd megmaradtak.
A MODEM-ben rendezett kiállítás a ’80-as, ’90-es évek legjellemzőbb műveinek bemutatásán túl a legutóbbi évek alkotásainak válogatását is tartalmazza. A debreceni tárlat ezek mellett dokumentarista jelleggel – régi plakátok, archív fotók és felvételek szerepeltetésével – is megeleveníti a két évtized nagyváradi művészeti törekvéseit.