„Amit Kiss Márta képein megpillantunk, az stilárisan és
tartalmilag is igencsak izgalmas. Azért izgalmas, mert tele van meghökkentő,
ellentmondó vonásokkal: ezek a képek egyszerre könnyedek és elmélyültek;
érzelemmel telítettek, mégis szigorúan strukturáltak; a színek úgy uralkodnak
bennük, hogy a formák jogai nem sérülnek; hol lebegő tündérek lebbentik fel a
valóság rejtett oldalát, hol szörnyek villantják föl az aranyozott szépséget,
hol a kelet burjánzó látványgazdagsága, hol a nyugat figyelmes, higgadt
távolságtartása ütközik össze a nézőben. Persze ezek a vonások nem egyforma
súllyal vannak jelen az egyes műveken, amelyek máris, festőjük ifjú kora
ellenére szinte korszakokba rendeződnek: az egyik korszakban a belülről kifelé
forduló láttatás válik fontossá, merészen követve a festő kíváncsiságát,
amellyel meg akarja látni a láthatatlan varázst, és önmagán megszűrve
megmutatni azt másoknak is. Ezek a képek elsősorban a jávai kultúra hatását
tükrözik, szinte tobzódnak a látványban, a megelevenedő legendák és valós
portrék szín-, árnyalat- és formasokaságában, egybeolvasztva a látomás, a
képzelet valóságának rétegét és a mitikus szürrealitást, kifestve a vászonra
démonainkat – a jávaiakét és a mienkét is -, segítőinkkel együtt. Más képek
viszont éppen a külvilágtól befelé forduló alakok, többnyire nők meditatív,
nyugodt, a láttatásból a belátásba átváltó, megbékélt belefeledkezését lesik
meg, bölcsen elmerengő tekinteteket, ha nem épp a kacskaringózó indák, a
gyümölcsök, liliomcsokrok, fák és majmok önmagukban teljes természeti
egyszerűségét. De a képek mindegyike gyöngéd, elnéző, a gyarlóságokat megértő
szeretettel és szelíd humorral bánik akár az egzotikus, akár a közülünk való
figurákkal és élethelyzetekkel. Óhatatlanul arra szólítják föl e képek a
nézőjüket, hogy legyen az ő érdeklődése is megbocsátó és türelmesen együtt érző
a sosem tökéletessel szemben; legyen befogadó, bár nem mindent elfogadó, s
főként, hogy engedje át magát az élet önmagában fortyogó vagy lecsillapuló, de
mindenképpen elbűvölő erejének…” (Csikós Ella filozófiatörténész)
Kiss Márta 2001-ben festő-restaurátorként végzett a MKE-n.
Tanulmányai befejezése után élt az USA-ban, és ösztöndíjjal több mint két évet
Indonéziában, Jáva szigetén. Utazásai, élményei hatására megérett benne az
elhatározás, hogy életét teljesen a festészetnek szenteli. Jáváról hazatérve
két éve Budapesten él és dolgozik. Az indonéziai élmények összegzéseként jelent meg 2008-ban jávai mesegyűjteménye, a
Sziklavirág, a Naphegy Kiadó gondozásában. A mesék válogatása, magyar nyelvre
ültetése és a mesék illusztrálása mind Kiss Márta munkája. A Volksbank
Galériában megrendezett kiállításon a közönség válogatást láthat az utóbbi
években készült festményekből, illetve megtekintheti a jávai
meseillusztrációkat is.
