„Témájukat, tartalmukat tekintve munkáimat mikroszkopikus felvételek, a mikroszkopikus világban rejtőző, ám életünket nagyon is meghatározó dolgok és események képei inspirálták.
A láthatatlan és a látható létezés összefüggései. Ezek az összefüggések olyan képi világ megalkotására késztettek, mely életünk, személyiségünk, lelkünk rejtett tartományait kutatja fel és mutatja be.
Ez a rejtett világ a mikroszkopikus és a makroszkopikus tájak közötti párhuzamokon, képi azonosságaik felismerésén alapul.
A felnagyított belső világ így egy sajátos külső világhoz vezetett el, nem pusztán a minket körülvevő külvilághoz, hanem különös hangulatokat hordozó eddig nem ismert tájakhoz, tárgyakhoz, lényekhez.
A mikroszkóp lencséje alatt láthatóvá váló mikrovilág a mindent összekapcsoló törvényszerűségek alapján olyasféleképpen viselkedik, mint a minket körülfogó, érzékszerveinkkel felfogható, reális külső tér és külső anyagi világ.
Csak ez egy más, titokzatos, soha nem látott világ, melynek egy-egy eleme az ismert dolgok sejtelmével, látomásaival tölt el. Mintha titokzatos tengermélyeket, viharos egeket, arc nélküli fejeket, majdnem emberi alakokat, soha nem látott lényeket látnánk.
A modern művészet tartalmi sokféleségében, szinte már-már káoszában egy olyan tartományban igyekszem előrehaladni, mely formavilágában egyéni, és súrolja ugyan az absztrakció határát, de nincs teljesen elszakadva az emberi képzetvilágtól.
Az értelemadást, jelentéstulajdonítást sem szeretném teljes egészében a nézőre hárítani, ezért is fontos, hogy képeimnek megfelelő, azokat tartalmilag is alátámasztó, a néző képzettársításait orientáló, terelő címet találjak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne akarnék a néző fantáziájára támaszkodni az egyes képi elemek, részletek értelmezésében.
És azt sem szeretném túlságosan meghatározni, hogy a kép /’Mélység’, ‘Erdőtűz’, ‘Egyszemű’/ milyen érzést, hangulatot keltsen, milyen emlékeket, benyomásokat ébresszen a szemlélőben.
Úgy gondolom, ezek a külsővé vált belső, lelki tájak kortól és kultúrától függetlenül bárki számára megközelíthetőek, érthetőek, mert ugyan elvontabban, de mégis csak a külső-belső emberi világot mutatják.”
(Tellér Mária)
