Koloman Sokol életútja és művészete szorosan kapcsolódik a két világháború közötti kassai képzőművészeti élethez. Nemcsak pályakezdését, de egész művészi fejlődését Kassa többnemzetiségű kultúrája és a város ipari és proletár környezete határozta meg. Ebből a szociális indíttatásból és társadalomkritikából születtek a nagy generáció: Krón Jenő, Schiller Géza, Reichental Ferenc, Bauer Szilárd, Frantísek Foltýn híres, a városi perifériák (gyártelepek, külvárosi utcák, kávéházak) hangulatát bemutató festményei is.
Tanulmányait Krón Jenőnél, majd Pozsonyban Gusztáv Mallý magán festőiskolájában, és Prágában a Képzőművészeti Akadémián, Max Svabinský grafikai osztályán végezte. 1932-ben egy éves párizsi ösztöndíjat nyert el a francia államtól. 1937-1938-ban Los Angelesben, Chicagóban és New Yorkban mutatták be műveit. 1941-ben Mexikó város vendégprofesszornak és vezető tanárnak hívja meg a művészeti akadémia grafikai tanszakára. 1942 és 1946 között New Yorkban élt és alkotott. 1946-ban Csehszlovákia hazahívja, kiállításokat rendeznek műveiből, de az akkori kultúrpolitikai helyzetben nem sikerült elfogadtatni elveit, művészeti credóját. 1948-ban Párizsba távozik, majd Amerikába. 1968- ban közösen állítanak ki Oscar Kokoschkával a Smithson Institution-ben Washingtonban. 1996-ban, felesége halála után az arizónai Tucsonba költözött fiához. Élete utolsó éveiben számos kiállítást rendeztek műveiből Szlovákiában. A művészről és művészetéről több kötet – például Tibor Huszár Koloman Sokolról készített portréfotóit tartalmazó albuma – is megjelent. (MNG)
