Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, a Képzőművészeti Egyetem rektora, a Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszék vezetője, valódi „tudós festő”, pictor doctus: munkásságában összefonódik a művészeti és tudományos attitűd, művészetének hajtóereje a megismerési szándék, a tudományos érdeklődés. Alapvető festészeti, vizuális problémákat jár körül, a látást, a térarányokat, a különböző nézőpontok látványmódosító hatását vizsgálja egyúttal autonóm művészi, esztétikai értékű műveiben. Érdeklődési körei – leegyszerűsítve – a térábrázolás, a kvázi-történelmi, archaikus, reproduktív megjelenítés, a plasztikus emberábrázolás.
Festményein, metszetein realisztikus építészeti elemek elegyednek rajzi leképezésükkel, síkbeli vetületeikkel, a szabad festői és precíz rajzos megoldást keverve, eklektikus összhatásukban fantasztikus építmények képzetét keltve. Többnézetű képein az idő- és térsíkok, képelemek és motívumok bonyolult, bravúros „összevágása” váratlan, sőt bizarr összefüggéseket tár fel.
Kiemelkedő jelentőségű tavalyi kaposvári kiállítása alapján (Időugrás, 2008. 11. 13–2009. 01. 11., Vaszary Képtár, Kaposvár, kurátor: Muladi Brigitta) most az OCTOGONartban főként három sorozatból láthatók munkái. Kék vár-látképein sajátos rendszerben változtatja a színeket, előszeretettel alkalmazza a divizionizmus módszerét. Az apró, pontszerűen felhordott festék segítségével kiküszöböli az éles körvonalakat és az egyszínű foltokat. A Gorsium-sorozat darabjain rekonstruált falfestmények idézésével eklektikusan vizsgálja az emberi testet – más tartalommal jelenít meg anatómiai részleteket. A figurális, dekoratív és architekturális elemek (térbeli csendéletek, épülettöredékek, aktok, a képszélen végigfutó mustra és a geometrikus, íves mezők) a római falfestmények mintájára töredékként rajzolják ki a festett felület kompozícióit. Most is a történelmi idővel szembesülünk, csakúgy, mint magával a festészettel, mely mindig képeinek témája. A térarányok torzulásait plasztikus igényű munkáin, gipsz- és bronzreliefjein vizsgálja.
„A Gorsium-sorozat folytatásában belső tereket imitál úgy, hogy a falak díszítéseit rekonstruálja, az egykori lakótermeket idézi fel a freskókkal. A hatásmechanizmusban az álomszerűség dominál, az arcok, fejek, halotti maszkok képzetét keltik, nem is akarnak élőnek látszani, a testrészletek pedig inkább egy patológiai intézet riasztó kellékeinek tűnnek. (…)
Kőnig építményei egyáltalán nem otthonosak, sőt ahogy ő nevezi, a „félelem emlékművei”. A várak a középkorban erődítmények, védvárak voltak, amelyeket nehezített pályán lehetett csak elfoglalni, a templomokat az Isten lakhelyének szánták, s az „istenfélők” menedékének, a bunkereket a második világháború védelmi objektumaiként a bombázások ellen találták ki. A valóság fragmentumai víziószerűen jelennek meg, egy kulisszaszerű álomvilág, science fiction díszlet benyomását keltve.” (Muladi Brigitta)
Kőnig Frigyes témái geológiai vagy kulturális rétegekként rakódnak egymásra. Életműve témák füzére, amelyek olykor látszólag élesen elkülönülnek, láttatva tematikai, stilisztikai és technikai sokszínűségét, de valójában egymásba illeszkednek. (Iványi Bianca)
