„Viselős vagyok tervekkel, mint más asszonyok gyermekkel”
Közel tíz éve rajzolok, autodidakta, amatőr rajzoló vagyok, harminchárom éves. A „sendorma” szó eszperantó nyelven álmatlanságot jelent, kifejezvén azt, hogy az éjszaka néma békéjében készítem a rajzaimat.
Mindegyik alkotásom egy vizuális-gondolati ötletre épül, és ez alkalmassá teszi a rajzokat arra, hogy a nézőt gondolkodásra késztesse, és mentális-lelki-érzelmi folyamatokat indítson meg a befogadó szemlélőben.
A rajzok körülbelül 45×65 centiméteres méretben készülnek olajkrétával, akvarellceruzával, grafittal, kifejezetten színesek.
A kiállítás a „Könnycseppek útja” címet viseli, hiszen szinte mindegyik női arc sír. Az egyik képen halakként gördülnek alá a könnycseppek, a másik képen a börtön rácsa olvad könnycseppekké, a harmadik képen nehéz súlyzókat sír a női arc. Ahány kép, annyiféle könny, hiszen a sírás is sokféle, fakadhat örömből és fájdalomból, de mindenképpen megtisztít és megkönnyebbülünk általa.