A kiállítás első része a Konstrukció címet kapta és ez lett a kurátori koncepció alapja is. Az iparművészet területén a „konstrukció” szó a háromdimenziójú formák építésének módszerének leírására, és a felület megmintázására vagy ezeknek a fúziójára vonatkozik. Sokféle konstrukciós módszer van egyetlen tárgytól több elem összekapcsolásáig.
A kiállítás 16 olyan művészt mutat be, akik a konstrukció elvét különböző módon közelítik meg és leginkább fát és textilt használnak. Egy közös vonásuk van, hogy kifejlesztették saját egyéni módszerüket, hogy megalapozzák formai, szerkezeti és szervezeti alapjait vizuális kifejezésmódjuknak. A kiállítás különböző felfogású művek variációit mutatja be a formális konceptuális kifejezéstől, néhányuknál erős tradicionális gyökerekig, míg mások experimentálisabbak, de mégis mindannyian az iparművészet hagyományaira építenek.
Kiállítók:
Marit Helen Akslen, Liv Blåvarp, Lillian Dahle, Aslaug Juliussen, Inger Blix Kvammen, Håvard Larsen, Ingrid Larssen, Erlend H. Leirdal, Anne-Gry Løland, Anne Lene Løvhaug, Løvaas & Wagle, Marianne Moe, Inger Johanne Rasmussen, Franz Schmidt, Lars Sture és Kristin Sæterdal.
A második, a Paradigma című kiállítás 18 norvég művész alkotásaiból áll, akik üveggel, kerámiával és fémekkel dolgoznak – név szerint : Ulla-Mari Brantenberg, Vidar Koksvik, Karen Klim, David Calder, Linnéa Calder, Pål Vigeland, Heidi Sand, Leif Stangebye-Nielsen, Liv Midbøe, Marit Tingleff, Svein Thingnes, Sidsel Hanum, Tovelise Røkke-Olsen, Tulla Elieson, Jens Erland, Ruta Pakarklyte, Gunnar Thorsen és Irene Nordli.
A Paradigma olyan művészeket vonultat fel, akik az anyagok és a technikák ismeretét ugyanúgy alkalmazzák, mint a tartalmat és a jelentést. Más szóval, továbbviszik a technikai fejlesztés azon hagyományát, amely az új létrehozására és a kísérletezésre helyezi a hangsúlyt.
A Paradigma koncepció egy probléma megoldásának ideáját járja körül, egy megoldás, amelyet hasonló problémák megoldásának modelljeként fogadnak el, és következetesen normatívának tekintenek. A sorozat darabjai meg kívánják őrizni szobor jellegüket, miközben ezt ötvözik a funkcionalitás és a hasznosság aspektusával.
