Szellemi előzményként azok az 1980–90-es évek folyamán létrejött nyugat-európai óriástárlatok és katalógusok tekinthetők, amelyek megalapozták az 1920–30-as évek Európájában népszerűvé vált realista művészet objektív megértését. A realista tendenciák előtérbe kerülése és a kvalitásos Kontuly-festmények növekvő műkereskedelmi értéke egyaránt azt jelzik, hogy időszerűvé vált az eddig előítélettel kezelt hazai realista irányzatok, főként a „római iskola” néven ismertté vált művészcsoport tudományos átértékelése.
Kontuly Béla művészete a római ösztöndíjas évektől, 1929–30-tól kezdve nemcsak feldolgozta a korabeli európai új realizmust, nemcsak kombinálta a különféle realista irányzatok sajátosságait, hanem egyéni jegyekkel bővítette. A kiállítás célja, hogy rámutasson ezekre az ismérvekre, egyben ráirányítsa a figyelmet Kontuly Béla művészetének modernségére.
A közel félszáz, meglepően kvalitásos Kontuly-festmény mellett a kiállításon a legfontosabb „római iskolás” művészektől is láthatunk egy-egy alkotást. A képeken az 1930 körüli Európában elterjedt realizmus kedvelt műfajai, festési technikája, sablonjai is láthatóvá válnak, amelyek azt bizonyítják, hogy a római magyar ösztöndíjasok európai mércével mérhető, színvonalas, modern festészettel gazdagították a hazai művészetet. (forrás: artnet/Bizzer István)
