A kiállítás szerdán 19 órakor nyílik.
Mit is jelent a „konzum-mandala”? Honnan származik, mi a jelentése? Hogyan kerül Budapestre? Mitől más, mint az általunk ismert mandalák? Az Indiából Berlinen át Budapestre érkező, a fővárossal frissen ismerkedő Stephanie Senge által készített új, a Józsefvárosi Galéria kiállítótereire komponált installációk gondolatilag visszavezetnek a művész korábbi, Japánban felfedezett alkotói metódusához.
Senge utazásai során a globalizálódást és a hagyományhoz kötődő alkotói metódusokat vizsgálja, és a közöttük feszülő konfliktusra hívja fel a figyelmet. Szobrászként elsősorban szerializált objekteket készít, valamint helyspecifikus térinstallációkon dolgozik. A Budapesten bemutatott, „Konzum/Mandala”-ként megjelenített térépítmények alapanyagait, melyeket a világ minden táján a legolcsóbb boltokban vásárol, először Japánban fedezte fel. A nálunk filléres vagy 100 forintos boltoknak, ma Euro-shopoknak nevezett kiskereskedésekben forgalmazott használati tárgyakról és azok felhasználásáról a következőket nyilatkozta első ázsiai útjai egyikén:
„A 100 Jen-Shop-ok óriás üzletláncot alkotnak Japánban, melyek a ’80-as években, az inflációt követően jöttek létre. Itt mindent megvehet az ember 100 japán jen ellenében (ami kb. 60 Eurocentet jelent). A legtöbb termék felirata „Made in China”, vagyis Kínában készült. Az ún. „ikebana művészet” a hagyományos japán virágkötészet eredetileg csakúgy, mint a buddhizmus, Kínából származott át Japánba, ahol továbbfejlődött. 2005-ben kifejlesztettem egy új, művészi ikebana stílust, mely az „Ike-100-Jen-Shop” címet viseli. A cím számomra többet jelent a boltláncolat elnevezésénél, e cím magába foglalja a teljes utat és folyamatot, melyet a 100 Jen-Shop-okban bejártam. Az ikebana technikát valójában mint ún. értékbecslő stratégiát alkalmazom. Virágok helyett az ikebanák készítéséhez kizárólag a japán filléres boltokban megvásárolható termékeket használom fel. A könnyen beszerezhető produktumokból, konzum-termékekből elkészült ikebana így képes lesz leírni és kifejezni mindazt az érzelmileg bejárt utat, amely tőlem a tárgyak felé irányult és viszont, vagyis amelyeket a tárgyak maguk sugároznak felém. Az ikebanák, mint esztétikai értékbecslő stratégiám eredményei, sajátos módon teszik fel a kérdést arra vonatkozóan, hogy így együttesen, egy kompozícióban megépítve mennyit is érnek? A kérdésfeltevés lényege, hogy ezt az új értéket keressük meg bennük és elgondolkodjunk arról, hogy a termékek, amelyekből készültek, honnan származnak, hol, milyen körülmények között készültek és hogy mire is valók?” (Stephanie Senge)
A japán ikebanához hasonlóan a kiállításon látható indiai mandalák is konzumárukból épülnek fel, melyeket a falakon végigfutó, fotó-montázs sorozatok egészítenek ki.
A kiállítás kurátora: Lájer Vera.