A kiállítást pénteken 18 órakor Mélyi József művészettörténész nyitja meg.
Kozák Csaba válogatott írásai – kulturális heti- és havi lapokban megjelent cikkei, kiállítás-megnyitói, katalógus szövegei – könnyeden, koncentráltan és szellemesen foglalják össze fél évtized hazai művészeti eseményeit. A 77 írás zöme kiállításokhoz kötött, de van köztük műterem és helytörténeti gyűjtemény bemutatása vagy éppen szoboravatás, személyes képet adva a kortárs művészeti szcénáról. Ez egy nagyon nehéz műfaj, melynek Kozák Csaba mestere.
/Fitz Péter, művészettörténész/
Kozák Csaba kiállítási kritikánk legújabb kötetét kézbe véve, az ember titokban somolyog a bajsza alatt: na, itt sem marad kő kövön. A szövegeket olvasva azonban szívesen csalódik: személyében nem holmi gyomorbajos ítész, hanem egy kedélyes műtárgy-barát + egy szenvedélyes kiállítás-látogató + egy felkészült szakember + egy velejéig tájékozott értelmiségi osztja meg velünk művészeti kalandozásainak élményeit. „Belenézem magam a képbe” – írja és mi vele együtt nézzük a műveket, szavai nyomán látjuk is őket, sőt, látjuk a különben láthatatlan szálakat, amelyek a világhoz fűzik őket. Kozák könyve – ahogyan ő mondja Carlos Aquilino festményeiről –„vitális, vidám, játékos és csuklóból profi.
/Kovalovszky Márta, művészettörténész/
Hogy miért kéne elolvasni Kozák Csaba kötetét? Mert írásai (nem kritikái!) révén megelevenedik az elmúlt évek budapesti művészeti színtere. Érzékletes elemzései nyomán mi is ott járunk a termekben, a művek szinte tapinthatóvá válnak, „színük és szaguk” lesz, kibontakoznak az alkotói intenciók. Mert nincsenek előítéletei, ugyanazzal az alapossággal tárgyal idős grafikust-festőművészt és pályakezdő szobrászt. Mert jól ír, lendületből, üdítő frissességgel. Mert…
/Pataki Gábor, művészettörténész/
Kozák Csaba írásai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az eleven, jelenkori művészeti világ nemcsak abból a tíz-húsz művészből áll, akit figyelünk, akit nagyra tartunk, s akire fogadást kötünk (nagyon bizonytalan, nagyon kockázatos és sokszor nagyon esetleges, hogy ugyanis majd ők „maradnak meg”). Hanem abból a sok százból, s legalább három nemzedékből, akiknek egy része – az egészet persze senki nem láthatja át – itt nyüzsög ennek a könyvnek a lapjain. A művészeti világhoz hozzátartoznak a helyek – Kozák indulásához a Műcsarnok, az FMK, a fiatal művészek legendás klubja –, hozzátartozik a Mester – Kozáknak Frank János, a nagyszerű művészeti író és kiállításrendező –, hozzátartoznak a séták a galériák között, s mindenekelőtt a kiállítások, amelyekről e könyv beszámolói szólnak.
/Radnóti Sándor, esztéta/
/Radnóti Sándor, esztéta/
