Korniss Péter (1937, Kolozsvár) fotográfus 2011 őszétől kezdve tagja a Várfok Galéria állandó művészkörének: ezen együttműködés keretében kerül megrendezésre első egyéni galériabeli megmutatkozása.
A fotográfus neve olvastán legelőször talán fekete-fehér fotográfiák tűnnek fel emlékezetünkben… 1974-es első magyarországi egyéni kiállításán, a Műcsarnokban, fényképei sokak számára egy olyan világ létezését fedték fel, amelyről régóta azt hitték, nincsen többé már. 1967-ben, az akkor már évek óta a Nők Lapja szerkesztőség fotóriportereként dolgozó Korniss számára első erdélyi útja felfedezés lesz. „Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik” – emlékezik vissza Korniss az első gondolatra, mely akkor átsuhant fején. Itt és ekkor kezdődött Korniss Péter pályafutásának egy újabb fejezete, mely máig meghatározza munkásságát.
Mint környezetükben minden más, idővel e helyek és emberek is átalakultak, így mindig lett mit megörökíteni. Korniss munkásságában a 2000-es évek egyik nagy „újítása” az volt, hogy színesben is fényképezni kezdte e közösségeket, embereket, és az akkorra már teljességgel „önmagából” kifordult jelenségek látványát azzal „csavarta tovább”, hogy „betlehemes csoportjait” először műteremjellegű háttér elé helyezte, majd mikor lehetősége adódott, városi környezetbe „léptette ki” őket: lakótelep, graf fiti, pláza… vagy rikító rózsaszín tornyú kartonbetlehem, órával, kortárs múzeumok – e látványok váltak egyre megszokottabbá olyan keresztény hagyományok kapcsán is, mint a „betlehemezés”. Ők még mindig betlehemesek, csak másképp, máshol. Korniss viszont nem változott: fényképezőgépének lencséje által néz szembe ezen sorsokkal, emberekkel évtizedek óta. Nem is csoportképeket készít: képes akár egy fotográfiába sűríteni egy egész szociológiai tanulmányt; megmutatja azt, amit mások nem látnak, pontosabban látnak, de nem vesznek észre.
A Várfok Galéria nyitása a fotogr&aac ute;fia felé új érát indít a Galéria életében, ám e kiállítás Korniss munkásságában is új stációt képez… például abban a tekintetben, hogy ezáltal Korniss Péter fotográfiái egy szigorúan felügyelt rendszert integrálnak, annak technikai, méretbeli és számozási szempontjaival, művei az intézményesített műkereskedelem részeivé válnak.
A Várfok Galériában bemutatásra kerülő Folytatás című kiállítás kurátora Jerger Krisztina művészettörténész – ő „jegyzi” többek között az 1998-as, szintén műcsarnokbeli nagy Korniss kiállítás megrendezését. A mostani, 2012-es tárlat két nagy részre bontható: az egyik egy különleges válogatás az 1967 és 1977 között készült, a ’70-es évek második felében nagyított vintage fotográfiákból. E fekete-fehér munkák között vannak „klasszikus darabok is”, de olyan vintage-ok is kiállításra kerülnek, amelyek még sem bemutatva, sem publikálva nem voltak. A tárlat másik részét Korniss elmúlt években, de elsősorban 2009-2011 között készült színes képei teszik ki. E művek „folytatásai” a korábbi évtizedek munkásságának: „A kiállítás legfrissebb fotói ugyanezt az utat követik, azt kutatva, mi történt annak a régi világnak a gyökereivel, amelyet Korniss negyven éve először fényképezett le, valamint melyek azok az elemek, amelyek még ma is tovább élnek. […] Korniss pedig ideje korán ráébredt, hogy a hagyományok – különösképpen a rítusok – „tökéletes formákat” hoztak létre”, írja Colin Ford e munkákról. Korniss Péter kiállítását a nemrég Londonban a magyar fotográfiát bemutató kiállítás (Eyewitness – Royal Academy of Arts, 2011) angol kurátora, Colin Ford, a brit Nemzeti Média Múzeum alapító igazgatója nyitja meg január 26-án.
A Folytatás, ahogyan a kiállítás címe is jelzi, egy jól ismert világot tár elénk egy ugyanakkor Korniss munkásságában mérföldkőnek számító anyag keretébe ágyazva. Korniss eddigi, 45 évet felölő munkássága tényleg páratlan, az általa rögzített folyamat megismételhetetlen – ebből láthat a közönség válogatást a Várfok Galériában január 27 és február 25-e között.