„Hogy kezdődött? Tíz évvel ezelőtt, nyári délután, már semmi jóra nem számítva, Tihanyban az apátság kiállítótermében, közepesen unalmas képek között bolyongtam londoni barátaimmal. Nyűgösen siettettem őket, mert egész nap csavarogtunk, és messze volt még az út vége. Aztán elakadt a mondatom, mert szerénységében is kiragyogva egy Váli kép lógott a falon. Harmónia, szépség, letisztultság sugárzott szerte a fátyolos napsütésben, elűzve a morózus, gondolatokat, harapós rosszkedvet. Estére már megszereztem a telefonszámot, és pár napon belül megvásároltam a gyűjteményem első darabját. Váli Dezső figyelmembe ajánlotta Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós munkáit, és hamarosan arra eszméltem, hogy kb tíz festőhöz járok, bódultan, mint egy narkomániás. Hát így indult a ”romlásom”.
(…)
A mostani válogatás nem volt könnyű feladat. Sok művész nincs itt, mert nem jutott hely a kiállító tér méretei miatt. Annyi azonban biztos, hogy a gyűjtemény két alapvető részre oszlik. Az egyik az emberi személyiség harmonikus szépség, megnyugató stabilitás utáni vágyát, a másik a nyugtalanító, kérdésfelvető bizonytalanság jelenlétét mutatja meg. Mindezekhez szervesen csatlakozik szerény fotográfusi munkásságom néhány darabja, hasonló gondolkodásmód alapján. Hát, igen… Ha én is tudnék festeni, nem vesződnék a fotókkal, így azonban meg kell találnom azokat, akik ‘helyettem’ alkotják meg a személyiségem különböző vágyait, rejtett és nyilvánvaló jellemzőit láthatóvá tévő műveket.
Ha egyáltalán kíváncsi valaki ezekre a jellemzőkre…” – Dr. Nagy Miklós
www.nagymiklos.hu