Kortárs magángyűjtemények XVII. – válogatás Gerendai Károly gyűjteményébõl

A mûvészeti alkotások gyûjtése egész könnyen válhat addikcióvá, amelynél döntõen a ‘belépõkártya’ a kérdéses és kruciális pont – amennyiben a folyamat elindul, onnan bizony nincs visszaút. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy mind a Sziget irodában, mind Gerendai privát otthonában lehetetlen üres falat találni – a gyûjtõ a munkák között éli mindennapjait, s ebben az örömben szívesen osztozik kollégáival is. Tekintsük ama bizonyos ‘belépõkártyának’ a zenei hátteret, s mindjárt magától értetõdõvé válik, hogy miért efZámbó István, felLugossy László és Wahorn András mûvei adják a gyûjteményt meghatározó alkotók egyik körét. Ez azonban csak a kortársmûvészeti alkotások gyûjtésébe fokozatosan elmélyülõ gyûjtõi állomásnak számított; a paletta azóta ugyanis elképesztõen kitágult, színesedett. A mûgyûjtés tanulási folyamat is egyben, amelynek eredményeképpen mostanra egy önálló döntések mentén alapuló, finomodó és jól körvonalazható anyag állt össze. Kezdeti választásaiban döntõ szerepet játszott a galeristákkal kialakult tanácsadói, majd baráti viszony, s ez a mai napig jellemzi a gyûjtõt, befektetési szempontok azonban továbbra sem foglalkoztatják. A mûvásárlást tehát emocionális aspektusok indítják el, amely egy  egyre tájékozottabb és a mûvészeti werkekben jártasabb gyûjtõi attitûddel párosul.

A gyûjtemény egyik hangsúlyosabb vonalát tehát az elõbbiekben említett egykori zenész, majd autodidakta módon a mûvészeti pályára lépõ alkotók (efZámbó, feLugossy, Wahorn) korántsem könnyed munkái adják. Szintén több alkotással szerepel Aatóth Franyó, akinek munkái az elõzõ, szentendrei csoporttal együtt-kezelve a gyûjtemény kissé abszurd, álomszerû, figurális, jellemzõen emberi dilemmákkal foglalkozó részét képezik. A gyûjtemény további hangsúlyos vonalát egy absztraktabb, gesztusalapú, az anyagkezeléssel és a felülettel játszó munkák adják. Gerendai több alkotást tudhat magáénak Nádler Istvántól, Bukta Imrétõl, Mulasics Lászlótól és Szirtes Jánostól is, akik esetében az egymást követõ, különbözõ stílusbeli korszakok is jól nyomon követhetõek. A gyûjtemény két fõbb csapásvonala tehát az elõbbiekben ismertetett két csoport munkáin alapul, amelyet az olyan, olykor gyermekrajz-hatású, bár témájában döntõen eltérõ mûvészek alkotásai egészítik ki, mint Dr. Máriás Béla, Bada Dada vagy Nagy Kriszta mûvei, vagy éppen Soós Nóra festményei, akitõl a finom politikai célzatú ‘Sivatagi Róka’ címû munka szerepel a kiállított anyagok között is. A hagyományos festészeti törzsanyag fokozatosan fellazul olyan, kísérletezõbb médiumú alkotásokkal is, mint pl. Gerhes Gábor lightbox munkája vagy Várnai Tibor lentikuláris technikán alapuló tájképei. A fiatalabb generációt Soós Nóra mellett Csiszér Zsuzsi tépett hatású, montázs-szerû képei és Gyõri Márton rendkívül színes, olykor figuratív, olykor absztrakt festményei képviselik. A döntõen magyar mûvészek munkáiból álló gyûjteményt pedig Jurriaan Molenaar letisztult architekturális festményei, Francoise Gilot absztrakt munkái és Martin C. Herbst monumentális portréi egészítik ki.

A Godot Galériában látható válogatás a rendkívül összetett, eklektikus gyûjtemény kurátori munkán alapuló válogatása, amelynek célja azon szegmensek bemutatása, amelyek a gyûjtemény gerincét adják, s egyben kiszélesedõ spektrumát is elõremutatják.”

Stánitz Zsuzsanna