Kőszeghy Flóra festészeti kiállítása

 

Kőszeghy Flóra építész, tervezőként neves építészirodákban dolgozott és dolgozik, a festés ennek kiegészítése és háttere. Első önálló kiállítása 2016 májusában az elevenről, mint  absztrakt építészeti látásmódról szólt. Jelen kiállítás ennek folytatása, az építészettől eltávolodva, a mindennapokból visszatekintve arra.

 

A „typisch” a német nyelvben egy sajátos jelentéssel bír. A tipikus és a jellemző egyfajta sajátos keveréke, ha jól használják, némi irónia is vegyülhet bele. Mi jellemző így, és kire vagy mire? Miért tipikus az, ami pedig nem is a típusba tartozása szerint, hanem önmagához mérten kiismerhetően megjelenik? 

A „typisch” az, amikor valami önmagára jellemző. Lehet az bármi, egy pillanat, egy ember, egy tárgy és ezek ütközései, lecsapódásai. Nem az a kérdés, hogy mi történik pontosan ilyenkor. 

Visszaadni, rögzíteni, elmesélni hogyan lehet azt, ahogyan megcsapott egy gondolat? Mi igazán fontos abból a képből, ami a szemünk előtt van? El lehet részletesen mesélni azt, ami talán pont a hiányossága miatt olyan eleven?

Elmondhatnám miért festettem meg ezeket a képeket, és bólogathatnánk, milyen jól visszaadja azt a sok furcsaságot, ami a fejemben járt, amikor elhatároztam egy vidám reggelen: megfestem a puttót. Újra meg újra. Vagy azon a szomorú reggelen. Vagy ezen a mai napon.

Miért tenném, ha mindez már önmagában is jellemző, talán még „typisch” is? A felnagyított részek, vágások elveszve a részletekben, és a lényegre mellé nézve szeretnék megtalálni azt, ami talán a háta mögött bújt el. Ahogyan egy regényben a szereplő kézmozdulatán keresztül egy egész embert ismerhetünk meg, úgy próbálom a dolgok dolgait részeikben hangsúlyozni. Jó közelről, jó nagyban, lehetőleg elnézve. Mert talán az a leginkább „typisch”.