A kiállítást szombaton 17 órakor Verebes György festőművész nyitja meg.
Kovács Keve üvegei
Kovács. Még csak nem is Kovách vagy Kováts. Tökéletes közember. De ugyanakkor Keve. Fülébe még ősmagyar dal rivall. Így már neve egyesíti a köznapiságot és a fennköltséget.
A színes üveg templomokat idéz, ünnepélyes félhomállyal, festett egekkel, kötelezően tisztelendő vallási figurákkal, szájukból származó megszentelt igékkel. Vagy palotákat, büszke ősök címereivel. Keve. De mi van, ha a címerek oroszlánjai nyelvet öltenek, ha a műfaj fennköltségét a kollázs, az újságkivágás triviális köznapisága, Kevét Kovács ellenpontozza?
Brechti elidegenítő hatás?
Nem egészen. Mert Kovács Keve üvegei mindenestül szépek. Harmóniájuk a megértett disszonancia. Ez az alapállás vezet művészi, tehát egyben technológiai úttöréseihez. Így szolgálhatja – a belső irónia és a mégis szép egységének mintegy a funkcióra való kiterjesztésével – templom, parlament, városháza, színház nem mindig bölcs papjainak és honatyáinak méltóságát éppúgy, mint szobabelsőkben a jómódú tulajdonosok büszkeségét. Egy elvben lehetséges nagyobb emberi teljesség magasságából.
Maróthy János
