megnyitó: 2014. május 29. 18:00
Szárnyplasztikáimról: Szinte mindig a mozdulat ábrázolása érdekelt. Pár éve szárnyak formázásával foglalkozom. Szárnyplasztikáim többségében légiesek, de a nehézkesnek tűnő formákban is tisztán „kiolvasható” a könnyed, éteri eltűnés lehetősége. Egyszerre megtalálható bennük a megérkezés pillanata és az elmozdulás lehetősége is.
A levegő jelenléte plasztikáimban éppolyan fontos, mint maga a porcelántest. Sokszor, mint egy konzol támogat, segít, nehogy kibillenjen a szárny adott helyzetéből. Az alkotás feszültsége életszerű: ha a születőben lévő forma ki is billen a beállított, jól elképzelt helyzetéből, újragondolva a plasztikát változtatok rajta, a szétesettet újra összerakom. A levegő ezeknek a szárnyaknak a valódi, otthonos közegük, itt érzik jól magukat ebben a láthatatlan anyagban, ahol akár repülni is képesek lennének. Felesleges kimondani: evilági vagy égi természetűek-e valójában.
/Várbíró Kinga Evelin/
„Szőcs Éva Andrea munkáira inkább a konceptuális szemlélet jellemző. A felhasznált anyagok, technikák, technológiák a gondolat megszületése után kerülnek kiválasztásra. Ebből kifolyólag munkái első ránézésre nagyon eltérőek lehetnek a stílust és a műfajokat illetően, ugyanakkor közös bennük a téma megközelítésének módja. Az általa felvetett kérdések rámutatnak az evidenciának tűnő következtetések esetlegességeire a látható vagy láthatatlan viszonyrendszereken belül. Munkásságára a folyamatos kísérletezés jellemző, amelynek közös kiindulópontja a sajátos világlátás.
Munkamódszerét alapos átgondoltság és formai szigor jellemzi, a lehetséges véletlenek is gondos mérlegelés után foglalhatják el végső helyüket az alkotásban. A látszólagos egyszerűsítés, ami valójában egy nagyon komplex világot takar, átfogó analitikus folyamat eredménye.”
/Dr. Ioana Gruita-Savu, művészettörténész/
