Molnár művészete, saját elméletét követve jól elhatárolható szakaszokból áll. Gyakran gondolkodik sorozatokban, amelyek az elementáris erők létét, a természet formáinak átalakulását kutatják. Az Ernst Múzeum ez alkalommal az 1994 és 2002 között festett Kristályképek című ciklusát állította ki. Ez a sorozat egészében eddig nem került még bemutatásra. (Az 1997-es Műcsarnok-beli tárlaton néhány mű szerepelt csak e sorozatból.)
A Kristályképek Molnár számára a szellem műveletei, amelyek a szám, az arány és a geometria által nyilvánulnak meg. Molnár az európai festészeten belül megjelenő geometrikus képek személytelenségétől tudatosan eltérve személyes absztrakciót hoz létre. Mégis, létezik egy olyan festészeti tradíció, amely hat a Kristályképek-re: Van Eyck, Vermeer, Jacques Villon kivételes életműve; a magyar művészetben pedig Csontváry, Martyn Ferenc, Lossonczy Tamás festészete. Martyn és Lossonczy életművében elszórtan készültek ugyan kristályművek, de nem egységes korszakként, mint Molnár Sándor festészetében.
A kiállítás 25 nagyméretű olajképet és 31, ugyancsak nagyméretű akvarellt mutatott be. (A teljes ciklus 25 olajképből, 81 akvarellből és 43 rajzból áll.)