***Saját fotóim felhasználásával és átalakításával újraértelmezem azt a történetet, amelyet egyszer már átéltem. Mivel fotóimat csak eszköznek, kiindulópontnak és elterelésnek tekintem, az elkészült mű soha nem egy vagy több fotó festménnyé változtatása. A festést sokkal inkább folyamatként fogom fel, mint ahogy azt is, ahogy kiválasztom, körüljárom, majd lekattintom a témát… A folyamat egy vagy több kép megjelenítésével nem lezárul le, hanem egymás mellé rendeltségük, kölcsönhatásuk révén elindul. (Mint egy puzzle elemei vagy darabjai amint egymás mellé, fölé, vagy alákerülve várják a folytatást.)
Horváth Tamás István