A látogatónak két dolog ötlik azonnal a szemébe. Az, hogy Kusztos
filozofikusan gondolkodó, sorskérdéseket feszegető művész, aki
grafikai vénával megáldottan született e földre. Témavilágát a
Kis-Küküllő menti és a sóvidéki táj kínálja.Áhitattal és
megrendüléssel figyeli a természet öröktörvényű változásait, melyeknek
két végpontját az újjászületés és az elmúlás jelzi. Míg mindez
másoknak csupán az évszakok jöttét- mentét jelenti, ő ebben az örökös
körforgásban a lét és a nemlét drámáját látja és láttatja. Szeme éles
és avatott, szíve érző és felelős. Ezért az ember alig járta
rengetegből nem csak a virágjukban álló, büszke sudarú tölgyeket viszi
lapjaira, hanem a csontkarjukkal égnek meredő, pusztuló fákat is.
Mondanivalójának központjában a keletkezés, a létezés és az elmúlás
örök hármasa áll. Rögzíti az életindulás diadallitas örömét, a lét
zöldet harsonázó ünnepeit s viharos gyötrelmeit, az elmúlás
szívszaggató drámáját. Senki sem higge, hogy Kusztos pesszimista
világlátású művész. Összességeiben látja a folyamatot, és érezteti,
hogy az őszi avar is, az orkán- csavarta faóriás is visszatér
földanyánk ölébe, hogy átváltozva ismét életre keljen a szerves anyag,
hirdetve az Élet örök diadalát minden pusztulás és pusztítás fölött.
Félreértenénk a művészt, ha azt hinnők, hogy mondanivalója csupán
ennyi. Az erdélyi táj, az erdőn tuli varázsos vidék növényvilágának
bemutatása csak közvetítője mindannak, amit Kusztos az emberi létről,
és az emberek létéről közölni akar velünk. A természetben lejátszódó
biológiai jelenségeket az általános emberi szintjére emeli.
Kusztos Endre grafikusművész kiállítása
A kiállítás pénteken 18 órakor nyílik. Megnyitja: Szűcs György művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyettese.
