„Ladik Katalin a 60-as évek végén tűnt fel szürrealista, erotikus hangvételű verseivel. Költészetében a nyelv valamennyi kiterjedését alkalmazza: írott szövegköltészetét a magyar kritika itt-ott már méltó helyén kezeli; az ezeken alapuló vagy ezektől független fónikus, vagyis hangköltészeti munkáit már csak a nemzetközi művészeti élet ismeri első vonalában; gesztusköltészetét, performanszait pedig csak az a – rendkívül szűk – réteg, amelyik ilyen eseményekre még eljár.” (forrás: www.litera.hu)