„Hallgatsz vagy nem:
a képeid úgyis beszélnek.
Ezek a képek mind beszélnek,
csak érzékeny fül kell hozzájuk.
Legyen, aki meghallja az ő szavukat.”
Tóth Menyhért a 20. századi magyar képzőművészet talán legegyetemesebb érvényű életművének alkotója volt. Tette mindezt úgy, hogy alapvetően öntörvényű, mindig a saját útját járó művész volt, aki szándékosan sohasem törekedett arra, hogy az aktuális nemzetközi trendeket kövesse. Az elmúlt néhány évtized hazai művészetét elárasztó irányzat-lovag szerepet betöltő alkotókkal szemben valóban egyedit, sehova nem sorolhatót, érdemben utánozhatatlant hozott létre, amely éppoly európai, egyetemes, mint amennyire magyar. Tóth Menyhért életművét még hitelesebbé teszi, hogy élete legnagyobb részében távol maradt művészeti életünk mocsarától, tiszta lényét soha sem tudták bepiszkítani, életművéhez méltó díjat (Kossuth-díj) is csak halála után tíz évvel kapott.
A kiállításon szereplő alkotások a Kecskeméti Képtár gyűjteményéből származnak, ahol a művész több ezer alkotása, Tóth Menyhért életművének több mint kilencven százaléka található. Főműveit (pl. Afrika; Gea; Betlehemesek; Macskalány) is itt őrizzük néhány kivétellel, azonban ezúttal a nagyközönség és a szakma számára egyaránt ismeretlen vagy kevésbé ismert, kiállításon még be nem mutatott alkotásaira koncentrálunk. A tárlattal párhuzamosan a Cifrapalota 2. emeletén továbbra is látogatható a mester életművét érzékeltető állandó kiállítási egység. Sőt májusig Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum központi épületében is megtekinthető tőlünk egy válogatás, ahogy az elmúlt hetekben, hónapokban szintén a gyűjtemény minőségét és nagyságát kihasználva Szolnokon és Miskén is vendégkiállítással emlékeztünk Tóth Menyhértre halálának 30. évfordulóján.
