Csató József a NextArt Galériában második alkalommal jelentkezik önálló kiállításával, melynek címe: Lány Csató József-kép előtt.
A kiállításon olajképek és tusrajzok láthatók, mintegy 30-40 tusrajz került a galéria falaira. Akadnak portugál tengerparton strandoló sziluettek, de találunk kaktusz mellett, virágot öntözőt vagy kutyával álldogálót is.
2009-es NextArt Galériabeli Vonalban c. kiállítása során már találkozhatott a közönség Csató kifejező, Tevékeny illetve Hétköznapi totem sorozatának tusrajzaival.
A kiállítás címadója, az itt szereplő egyik olajkép, a Lány Csató József-kép előtt. Egy elképzelt karaktert jelenít meg, vállán egy fekete kendő pihen, virágmotívumokkal telehímezve, amelybe akár bele is láthatjuk a hagyományos, magyar népi hímzések formáit is. A háttérben „Csató kép”, amely azonban eddig még nem készült el, paradox módon megfestését e kép ösztönözheti.
A kiállításon látható munkák legnagyobb része portré, amelyeknek alakjai olykor féloldalt fordulnak, olykor teljes profilban láthatóak, de előfordul, hogy fejük kicsúszik a vászonról. Régi ismerősként fedezhetjük fel ezt a kompozíciós megoldást, úgyanúgy ahogy a jól ismert Csató jelképeket; a kaktuszt, (Kaktuszszelídítő) vagy a kissé groteszk látványt nyújtó Virágevő alakot.
Szemléletmódja állandó értékként fogható fel. Az alkotó számára lényegtelen jegyekkel nem terheli a nézőt, hiszen ahhoz hogy megértsük, nem kell látnunk vagy ismernünk az arcvonásokat, az összképet, elég egy részletet az alakból, ami sok mindent elárulhat. A vörös köpenyt vagy virágmintás kendőt viselő alakok mintha nem is jelen világunkból léptek volna ki. Egy elképzelt világból, ahol az ember önmagában érdekes, önmaga a jelkép, amely minden szükségtelen sallangtól mentes. Csupán a melléjük helyezett tál dinnye, gitár vagy kaktusz, ami mégis az anyagi világhoz kapcsolja őket.
Csató József kiállított olajképeinek és tusrajzainak értelmezéséhez a vezérfonalat talán az „utazás” kifejezéssel eljátszogatva találhatjuk meg. A kiállítás szereplőit egy légi út során, egy fejben történő utazás vagy mindennek tagadásaként: egy meg nem történt utazás („el-nem-utazás)” alkalmával ismerhetjük meg.
Amelie Earhart, az 1930-as években rejtélyes körülmények között eltűnt pilótanő, egyik műteremben készült fotója szolgált némi ösztönzéssel olyan, a légi utazással kapcsolatos portrék megfestéséhez, mint a Pilóta c. kép, amely a pilótanő portréjából és személyes tapasztalatokból és benyomásokból összegyúrt alakot ábrázol. Ide sorolható az Utaskísérő is, akinek egyenruhája Earhart korát idézi, de jellegzetes portugál légikísérő egyenruhára is emlékeztet.
Egy nyaralás, idegen környezet, idegen emberek inspirálta érzet, vagy a gyermekkori utazás, emlékfoszlányainak begyűrűzése a tudatba; szintén megihleti a művészt. A Dinnyék, a Kaktuszszelídítő és a Költözés c. munkák a barátok, a család közelségének melegét vegyítik valahol tudat alatt a mindennapi élet során mellettünk csupán elsuhanó emberek érzetével.
Érdemes részt venni a többdimenziós utazást ígérő kiállításon, amelynek megtekintése után az alkotóhoz hasonlóan talán mi is elmondhatjuk:…„télen fejben utaztam…”
