“Mások nem tudják hogyan kell erről beszélni. Nem mernek erről beszélni, és nem is akarnak. Nekem muszáj, ez a dolgom. 14 éves korom óta küzdök testképzavaros problémákkal. Állandóan fogyni akartam, de enni mindig is szerettem. Kiskoromtól rendszeresen sportoltam, de valahogy tinédzser koromra meguntam, ellustultam. Vékony akartam lenni, legalábbis vékonyabb, és a nyár közeledte csak félelmet váltott
ki belőlem. … Hét év vágyakozás az elismerésre, az egészségtelen életmód, görcsölés az igaz szerelem, az áhított férfiak felé meghozta eredményét; 2015-ben vastagbélgyulladással diagnosztizáltak. Ez egy autoimmun betegség, aminek kialakulásának okát nem ismerik az orvosok. (…)
Diplomamunkámon keresztül igyekszem feldolgozni betegségem hullámzó állapotait. Félelem a ráktól, a nőiesség elvesztésétől, fájdalmak erősödésétől. A testre való fókuszálás.
Minden félelemből eredő kiborulást egy kép készítése követ, aminek segítségével száműzöm a rémisztő, lélekfacsaró gondolatokat és a munkára koncentrálok. Művészetterápia vastagbélgyulladásra.”
Mihályi Barbara Láthatatlan betegségem című projektjével 2017-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén diplomázott.
Munkájáról és betegségéről az artportal-nak is beszélt idén júliusban készült interjúnkban: „Megpróbáltam magam a művészettel gyógyítani” (2017.07.25.)