Az angyalföldi elme- és ideggyógyintézetben 1931-ben megnyílt és megszakításokkal Lipótmező felszámolásáig formálódó „elmeügyi-múzeum” nemcsak az intézeti ápoltak, hanem az intézetben élő és dolgozó elmeorvosok munkájának is reprezentációs tere volt. A wunderkammer felépítésű és elrendezésű gyűjtemény részeinek átrendezésével, mint egy kaleidoszkópot forgatva, mindig újabb és újabb képet kaphatunk.
Kirning Jakab (tengerész) Jakab vitorlás című rajza. Részlet egy 9 képből álló tablóból, 1901 körül készült. ceruza, papír,
MTA PMGY Ltsz.: 89.57
A gyűjteménytörténeti nézőpontból fogant összeállítás a magyarországi pszichiátria intézményrendszerének hosszú ideig működő, ám szocio-kulturális kontextusban izolált terápiás helyeibe, az elmegyógyintézetek világába ad betekintést. Az azílumok hosszúra nyúlt idejének tárgyi emlékeiben kirajzolódnak azok jelenségek, amelyek a magyarországi Sárga Házak ambivalens világának tükrözői. Az intézetekben hosszú időn át kezelt páciensek képi világában a bezártságból való elvágyódás tüneteként megjelennek a „kitörés”, az útnak indulás szimbolikus formái, a járművek; a hajótól és vonattól a Zeppelin-léghajón át az űrhajóig. Ugyanakkor a számukban is figyelemre méltó festett és rajzolt portrék a falakon belüli közösség tagjainak, a közös sorsban osztozó betegtársaknak, orvosoknak és intézeti alkalmazottaknak állítanak emléket. Mindezek együtt egy sajátos mikrovilág atmoszférájának dokumentumai, amely kinek fogság volt, kinek menedék.
A párizsi kiállításon az intézeti ápoltak készítette képek és tárgyak mellett az elmeorvosok összeállította intézeti fényképalbumok és a gyűjteménygyarapításban inspiráló könyvek is láthatók lesznek.
Perenyei Mónika
