A művész nagyméretű szöveget állít ki a Miskolci Galéria fekete műanyag fóliával bevont terében. A szavak valamikor a kiállítás megnyitása előtt a falakról a földre zuhantak, széttöredeztek, alig értelmezhetőek.
Az emlékezéshez fűződő változó viszony problémáját idézi meg a díszletszerű installáció, az életünk során ránk rakódott gondolatfoszlányokat, közhelyeket mozgósítja. A hangulatokat leíró szavak lezuhanása, a leesés gesztusa: ítélet. A látszat tönkremenésével előbukkan a tartószerkezet gyarlósága, gyengesége. Pedig ezek a szavak személyes létünk kísérői, társai, jelentésükben bizonyosak vagyunk, kiejtve őket biztonságosan ismerősek. Vagy mégsem?