„Lovas szimbolikus tartalmú, ismétlődő plasztikai jelek változó anyagú, ritmusú és felépítésű építményeit hagyja maga után. Részleteikben nem, de egészüket tekintve időleges installált tereket. Mulandóak, de nyomot hagynak: „hordozható” szent helyek a téma vagy a helyszín által meghatározott szituációkban, mindig egyszeri – akkor és ott érvényes – összeállításban. „Érzéki konceptualizmusuk” szűkszavú, de nem minimalista: adaptálható, alkalmazkodóképes rendszere egyéni módon kialakított vizuális (és taktilis) nyelv elemeiből szerveződik egy alapgondolat – liturgikus tengely – köré.” – Százados László