A Mai Manó Ház egyik – éveken átívelő – kiállítás sorozata a Magyarországon született, bár a későbbiek során már más nemzethez tartozóként is híressé, világhíressé vált fotográfusok műveinek bemutatása (Kati Horna polgárháborús képei (1999), Müller Miklós Visszatekintés (2006), Brassai Gyulus Brassai fotográfiák és dokumentumok (2007)). Művészi pályájuk gyökerei Magyarországhoz köthetők, míg kibontakozásuk már választott hazájuk hatásaival és az addig megtett út élményeivel ötvöződve lett a nemzetközi fotótörténet része.
A világhírűek közül egy, a nemrég elhunyt (2007. június 26.) LUCIEN HERVÉ, akit az építészeti fotográfia megújítójaként ismerhetünk. Most az Ő életművének egy-egy töredékét – válogatva párizsi képsorozatából és franciaországi művészek portréiból – mutatjuk be a nagyközönségnek.
A kiállításban párhuzamba állított két téma, a városképek illetve a portrék megrajzolják egységes alkotói stílusát. Választ adhatnak arra a talán sosem feltett kérdésre, hogy miként is jelenítette meg ’saját’ városát, Párizst, ahol élt, ahonnan elindult utazásaira és ahova visszatért. Azt a helyet, ahol mindennapjait töltötte. Életművéből még sosem válogattak e szempont szerint. Így akik ismerik meghatározó stílusát és iskolateremtő képeit, azok számára is meglepetéseket tartogat a most bemutatott válogatás. Akik pedig nem találkoztak még műveivel, új meglepő perspektívából láthatják, az akár már ismert párizsi helyeket, építményeket (Champs Elysées, Eiffel-torony…).
A portrék betekintést engednek a ’francia művészvilág’ nagy alakjai közé. Arcképeket láthatunk többek között az ott élő, vagy akár a csak rövidebb ideig Párizsban tartózkodó magyar művészekről, értelmiségiekről (Anna Mark, Ligeti György, Rozsda Endre, Kassák Lajos, Fejtő Ferenc). Az építészet nagyjai (Le Corbusier, Marcel Breuer, Luigi Nervi) mellett pedig a kor meghatározó képzőművésze, Henri Matisse is megjelenik.
A figyelmes szemlélő számára kibontakozik egy nagyformátumú személyiség gondolati világa, akinek mindig volt bátorsága saját útját járni, érzékenységét, nyitottságát képekben megmutatni. Mindazt ami meghatározta választásait, életminőségét, lázadó személyiségét, új szabályokat alkotó, igazságkereső magatartását.
Lucien Hervé különlegessége abban rejlik, ahogy az építészet filozófiáját látja és teszi láthatóvá fotográfiában mások számára is. Abban, ahogy képes volt együtt lélegezni az építészeti formákkal és olyan konstellációt látott meg a természetes környezet és az épített terek vagy akár azok formái között, amely néha még magát az építészt is meglepte.
A részletekben rejlő teljességet egyszerű, tiszta eszközökkel ragadta meg. A fény közeli barátja lehetett vagy – felesége szerint – egyszerűen a zsebében hordta, mert az, kompozícióinak, képei szerkezetének alapszintű formálója.
Sok adósságunk van még Vele szemben (is), és bár ez a kiállítás nem az első lépés, még van mit tennünk.
Csizek Gabriella
