Lucza Zsigmond 2007-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem Festő szakán. Már ahhoz
a fiatal festőgenerációhoz tartozik, akit foglalkoztat az utca, a reklámok, a
kirakatok, a TV, a mobiltelefon és minden ami az utcán megszólítja, a helyzetek,
amelyek befolyásolják a napi rutint, a tükröződések a kirakatban, amelyek
megmutatják: ma is elfelejtettünk megfésülködni.
Könnyed vonalvezetés, nagy
gesztusok és valamiféle biztonságtudat által vezetett gondolatmenet hatja át ezt
a kiállítást, amelyből kiderül, a mobilja fölött merengő lány mellett
felsorakozó lányok joggal kerültek erre a kiállításra, egy szép csokorban.
„A
hétköznapok képeiből, a reklámok mindennapjaiból, a kirakatbabák arcáról, szóval
teljesen profán közegből találok olyan motívumokat, amelyeket kiemelek. Képeim
olyanok, mint az ikonok. Nem az az érdekes, amit ábrázolnak, hanem amivé
lényegülnek. Az átlényegülés származhat a szokványos kontextusból való
kiemelésből, vagy valamilyen általános történés, érzés, gondolat megfelelő
megragadásából egyaránt.
A festék pedig újabb helyzetbe hozza ezeket a
képeket. Az anyag is beleszól alakulásukba saját tulajdonságaival.
Ezeken a
festményeken nincsen különösebb társadalomkritika, vagy más filozófia, csak
amennyi magától megjelenik. Profán kontemplációs képek, kvázi ikonok.A
nagyméretű alakok távolságot követelnek a szemlélőtől. Némelyik figyel minket,
megfigyelt megfigyelők vagyunk.” Lucza Zsigmond
Lucza Zsigmond: Szürke – feketén fehéren
A kiállítást este 7-kor Halász
András nyitja meg.