A békéscsabai szlovák családban, 1939-ben született Lukoviczky Endre 1962-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán. 1969-ben kapott műtermet a szentendrei Új Művésztelepen.
Művészetét évtizedek óta konzekvensen geometrikus, konstruktív képépítés jellemzi. Jelentős inspirációs forrás volt számára az orosz szuprematizmus, az orosz és magyar konstruktívizmus.
Művei főszereplői a térben méltóságteljesen mozgó építmények, melyek éppen átúsznak a képtér kozmikus színpadán vagy idegesen cikázó, esetleg súlytalanul lebegő alakzatok: háromszögek, négyzetek, kubusok, melyek bonyolult egyensúlyi helyzetekbe keverednek, fittyet hányva a hagyományos perspektíva szabályaira.
Lukoviczky Endre kimeríthetetlen kíváncsisággal, kötetlen szabadsággal kutatja e konstruált világ törvényszerűségeit, melyről kompozíciós sorozatai vallanak. Megközelítése azonban korántsem elvont, személytelen, mert az utópikus térbeli történéseket sokszor vízióként éli át és festi meg. A plasztikus konstrukcióvá épülő elemek sem térgeometrikus problémák steril leképezései, hanem a képfelületek gazdag faktúrái által érzelmi töltést nyernek.
Ugyancsak ezt az érzelmi töltést erősíti a kifinomult színvilág, mely a kompozíciókat egységbe tartó erőnek talán a legfontosabb tényezője. Egyetlen momentum szab korlátot e művészi teremtésnek, minden műnek – legyen bár játékos, komor vagy nyugtalanító hangulat közvetítője – hordoznia kell magában a harmónia ígéretét.
A kiállítás válogatott anyaga Lukoviczky Endre sokoldalú művészetének egy-egy jellemző állomását kívánja bemutatni.