LUNA 1972

iSKI KOCSIS Tibor LUNA rajz-installációja egyéni művészi reflexiót fogalmaz meg a tudományos és kultúrtörténeti szempontból is kimagasló Apollo-programra. Kortárs tájképként definiálható nagyméretű szénrajzainak inspirációs forrása az Apollo-16 és -17 űrhajósai által 1972. áprilisban és decemberben készített fotódokumentumok. A kiállítás címében megjelenő évszám emellett a művész születési éve is egyben, mely romantikus-neo avantgard gesztusként egyfajta személyes kapcsolatot jelöl a kiállítás tárgyával, illetve annak csúcspontjával.
„A téma mellett a szakmai, festői döntésemet a fényképeken tapasztalt színjelenség miatt hoztam meg. A színes negatívra, diára fotózott képeken a holdtáj látványa ugyanis fekete-fehér azon egyszerű ok miatt, mert a Holdnak nincs légköre, így a nap ultraviola sugárzása, színsemlegesítő hatása közvetlenül érvényesül a felszínen. Viszont a tájban megjelenő földi származású tárgy színesen látható. Ezen kontraszt tökéletes jelképként értelmezhető, mint az elidegenítő körülmény ember és növényzetmentes táj között. Az Apollo-program során a világ nyugati fele egyenes adásban nézhette a televízió képernyőkön keresztül a Föld egyre kisebb és kisebb képét mindaddig, míg a Hold horizontján a képernyő kicsiny szegletét kitöltő golyóvá zsugorodott. A látvány mentális hatása elementáris volt. A Föld törékenységét és egyedülállóságát hangsúlyozó képek meghatározó élményként gyökerévé váltak, vagy adtak új lendületet az egész világban szétfutó zöld mozgalmaknak.„
A sikeres Holdra szállás máig ható, az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején egy, az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez.
A Holdon az Apollo-17 1972. decemberi útja óta nem járt emberi lény.
iski Kocsis az elmúlt közel tíz évben kiemelt figyelmet szentelt a festőrajznak, azaz olyan rajzoknak, amelyek hangsúlyosan a festői gondolkodás mentén valósulnak meg – technikájában klasszikus rajzi eszközhasználat mellett a festői foltrajzot helyezi előtérbe a grafikusabb vonalrajz helyett. Témájában, kompozíciójában az interdiszciplináris kortárs kultúrából merít. A művész korábbi projektjeinél is hangsúlyos volt a direkt társadalompolitikai kérdésekre reflektáló, szociálisan érzékeny attitűd –  globális és lokális szinten is (Ökoturizmus, Identitás). A  LUNA-sorozat szénrajzaiban ez a szemlélet találkozik a 2007-től készült természetképeinek részletgazdag kidolgozottságával, festői érzékenységével, ahol  maga a médium-választás is egyfajta értelmezési rétegként definiálható:  a minden ismert élet alapjának tekinthető szén  választása az ember nélküli természet élethű ábrázolásához.