Olja T. Štefanovič fotográfus kiállítása az 2005-től kibontakozó LYUK c. fotográfiai ciklusát mutatja be. A szerző öt éve figyeli és fényképezi a lyukakat – a város építészeti hasadékait; először csak Pozsonyban, később más városokban is (Budapesten, Újvidéken). A fotózás által a szerző a város terében megnyilvánuló történeti és szociológiai emlékezet, valamint a bekövetkezett funkcióváltások iránt érdeklődik.
A kiállítást nyolc nagyméretű fénykép alkotja, amelyeket elsőként mutat be ilyen összeállításban. A megnyitó a Fotóhónap 2010 fesztivál részét képezi, amelyet a pozsonyi Fotográfia Közép-európai Háza rendez.
„A fiatal szlovák fotográfusok közt több szerzőt találunk, aki a város nyújtotta élettér iránt érdeklődik. Akár dokumentarista eszközökkel, akár az inszcenáció és manipuláció segítségével a vá-rosból szerzett tapasztalataink lényegét – gyakorta a nem rögzítettet – aknázzák ki. A város, mint az elidegenedés, sűrítés, örök változás, sajátos dinamika tere… Olja Triaška Štefanovič a város környe-zetében lelte meg témáját, motívumait. Fényképezőgépét a frissen létrejött hasadékok és rések halmo-zódó sötétségére irányította, lenyűgözte őt fotogenitásuk, valamiféle inverz építészeti szépségük. A város kulisszájában tehát Olja figyelmét a deficites tér keltette fel – az, ami hiányzik, ideiglenesen el-tűnt, az Üresség ill. Semmi nemcsak szemantikai, hanem tisztán képzőművészeti értéke.
Fényképészete tárgyaira, a lyukakra Olja kezdetben esetlegesen talált rá, amely attitűd azon-ban később egyre inkább programszerűvé vált. A gazdasági válság – amely visszafogja a fejlesztése-ket – végső soron a fotós kezére játszik, az élet hasadékainak kedvez. A kezdetben csak ideiglenesnek szánt lyukak így a város állandó részévé válnak. Önálló életet élnek. Változtatják színüket, kivirulnak, benőnek, beborítja őket a hó. A város lakóira vagy látogatóira az egyébként építészetileg integratív egységként megjelenő lyukak általában taszítóan hatnak, irritálják a város emberének öntudatos pol-gári érzékenységét. A fotográfus számára azonban őszintén izgalmasak. Az abnormális kaland egy fajtája ez, amely a fotográfust arra ösztönzi, hogy a perifériákat járja körül, és dokumentálja azok (meglepően fotogenikus) veszteségeit.
Petra Hanáková, a kiállítás kurátora
Olja Triaška Stefanovič Újvidéken, Szerbiában született. Pozsonyban él.
2007-ben szerzett mesterfokozatot a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán (Fotográfia és Új Médiák Tanszék, Milota Havránková műterme). 2002-ben UNESCO – ösztöndíjasként Spanyolországban tanult, egy évvel később ugyanott további pályázat nyertese volt.
Több önálló kiállítást tudhat maga mögött ( pl. Rózsaszín árnyak/ Ružové tiene, A Szlovák Képzőmű-vészeti Unió Galériája, Pozsony, 2009; Zónák, Cyprián Majerník Galéria, Pozsony, 2009, Fiducia Ga-léria, Ostrava (CZ), 2010). Több tematikus kiállításon szerepelt (Mindent a múzeumról /Všetko o múzeu, SZNG, Pozsony, 2008; „1st Danube Bienale”, Danubiana Múzeum, 2009; „A II. szél zónája/ Zóna okraja II., PF01 Galéria, Pozsony, 2009).
A Prágai Nemzeti Galéria Díjáért pályázaton, amelyet idén a negyedik éve hirdettek meg, valamint a ČEZ csoport által a fiatalok részére fenntartott „333 Díj”-ért versenyen a legjobbak közt szerepelt.
Jelenleg asszisztens a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Fotográfia és Új Médiák Tanszékén.
