A kiállítás Németország és Magyarország 20 éves partnerkapcsolatát ünnepli négy Németországban és négy Magyarországon élő kortárs képzőművész szereplésével. A tárlat célja az eddig is hatékony kulturális együttműködés folytatása.
Négy Berlinben és négy Budapesten élő képzőművészt mutat be a Virág Judit Galériában rendezett rendhagyó kiállítás, amely a két ország között majd 100 éve tartó hatékony és produktív szellemi pezsgés és kulturális együttműködés fenntartását szorgalmazza.
Sárvári Zita a Virág Judit Kortárs Galéria kurátora és Pintér Rita berlini független kurátor 8 művészt összehívva ünnepeli a hivatalosan Németország és Magyarország között 20 évvel ezelőtt aláírásra került partnerségi kapcsolatról szóló megállapodás létrejöttét. A nemzetközi kapcsolatok építésének egyik karakterisztikus formáját jelentik ezek a kapcsolatok, amelyek segítik az európai emberek együttélését, a kelet-európai országok integrációját. A kiállítás fiatalok szerepeltetésével újszerű kapcsolati módszert, a közös, bipoláris képzőművészeti események szervezését szorgalmazza.
RADÁK ESZTER (1971)
Edward Hooperes nihilt árasztó festményeiben erős szarkazmus bujkál, ami a felborzolt rajzi és tárgyi struktúrában, az absztrakt két dimenzióba átcsapó elvi perspektíva „trükkjében” válik világossá. A képek éleslátással mutatnak rá a patetikus mű-világ merevségére.
Kiindulópontja mindenkor a valóság, saját környezete, otthona, otthonának tárgyai, a ház kertje, a környező táj. Ezek figuralitását azonban a maga konceptuális absztrahálásával, furcsa perspektívaváltásokkal bontja meg. A vastagon felkent festéket ecsettel borzolja, ezzel visszavezetve a síkkompozícióról a szemet a vászon felületére. Számtalan köz- és magángyűjteményben szerepelnek festményei.
CSATÓ JÓZSEF (1980)
Portrékat, torzókat fest. Olaj-vászon munkáit erőteljes kolorit és vad ecsetvonások jellemzik.
A 2006-ban diplomázott festőművész hagyományos olaj vászon technikával készülő képeinek fő témája az informel háttér előtt hétköznapi cselekvések (telefonálás, főzés, viráglocsolás) közben ábrázolt ember. Zsánerei, portréi humoros, vidám hangulatú pillanatfelvételek, amelyeken nem ritkák a furcsa képzettársítások sem. Képein egyesíti az avantgarde stílusos primitivizmusát saját kortárs kulturális szótárával.
KIRÁLY GÁBOR (1979)
Festészete a neoprimitív vagy neo-folknak is nevezhető irányzathoz kapcsolható. Képein egy személyes, intim életforma mindennapjainak egyszerű cselekvéseit mutatja be furcsa, a társadalomtól távol élő, magányos figurák szerepeltetésével. A 19. század vége óta nem volt ilyen bátor odafordulás a gyermekek, a pszichiátriák lakóinak kívülálló művészete, a primitív társadalmak ábrázolásmódjainak irányába. Az elvágyódás metanarratív vizuális kitárulkozásának legszembetűnőbb példája Király festészete, amely a túlszabályozott társadalomban az egyszerűséget keresi. Nagyméretű képei inkább képtárgyak, amennyiben merített papírra, durva vászonra, talált tárgyakra, asztal- és bútorlapokra készülnek.