Részlet a katalógusból:
A Budapest Galéria meghívására, hogy 2009-ben a galéria
mindkét helyszínén bemutassuk munkáinkat, kameráinkkal jó
néhányszor visszatértünk Budapestre, és Magyarország több
vidékét bejártuk és beutaztuk.
Képverseimmel magyar szomszédaink kultúrájához és életteréhez
igyekszem közelebb jutni. Művészként nem esett nehezemre,
hogy magyar kollégáinknál érdeklődjek és kutakodjak.
Érzékenységeik, lehetőségeik és indíttatásaik zöme számomra
is jól érthető, és sokat segítettek abban, hogy közelebb férkőzzek szomszédaink közösségi hálózataihoz és struktúráihoz, és e struktúrák vizuális megjelenési formáihoz.
Ha már az emberek nyelvét nem érthetem, igyekszem vizuális
formanyelveikből minél többet kiolvasni. Ekképp részleges
némaságra ítélve – hisz németül vagy angolul azért Magyarországon is újra meg újra szót érthet az ember -, kommunikációs deficitemet kénytelen vagyok azzal ellensúlyozni, hogy nagyobb figyelmet szentelek a gesztusok és vizuális nyomok értelmezésének. Sokszor közvetlenül megélt jelenségekről készítek spontán fotográfiai képeket, anélkül hogy e jelenségeket már előre értelmeztem volna. A szelíd értelmezés vagy jelzés olykor költőileg sorba fűzött képegyüttesekben történik meg. Ezek azonban nem kívánnak benyomásokat vagy érzéseket rögzíteni, inkább saját képzettársításokra szeretnénk ösztönözni a képversek befogadóit.
A földrajzi közelség és a sokéves együttélés, a szoros kulturális
és politikai kapcsolatok révén számos rokon vonás alakult ki a két ország lakói között. Egyszersmind az is meg tudta őrizni számunkra vonzerejét, ami szomszédainkban és barátainkban más, és részint idegenül vagy akár egzotikusan hat. Szívesen járunk Magyarországra, mert jól érezzük ott magunkat, ahogyan
szívesen járunk Olaszországba vagy Horvátországba is. A kölcsönös meghívások és kiállítások az idő múlásával erősebb
barátságokat is szőttek, amelyek tovább segítették a kölcsönös
megértést.
Nekem pedig újra és újra izgalmas kihívás, ha Magyarország
számomra kevésbé ismerős tájain barangolhatok és nézelődhetek, élvezhetem szomszédaink remek konyháját és jó borait, és itt-ott fotózhatok vagy filmezhetek. Várnagy Tibor barátom például amellett, hogy városa, Budapest kapcsán rengeteg szépre és fontosra felhívta a figyelmemet, tavaly egy kis könyvet ajándékozott nekem. Hamvas Béla esszéje, „A bor filozófiája” azonnal megragadott, és felcsigázva merültem el a költő és filozófus világában. Az olvasmányt utazás követte a szép ország néhány olyan borvidékére, amelyekről Hamvas Béla ír. Ezen az úton – másik jó barátunk, Adamik Lajos kalauzolásával – néhány palack kiváló bor mellett még némi szép kép- és filmanyagot is hazavihettem. Bejuthattam művészek otthonaiba, és fényképezhettem kisebb vagy nagyobb privát édenkertjeikben. Barátaim szíves útmutatásának és közvetítésének köszönhetően így sok olyan dolgot láthattam és tapasztalhattam, amihez egyébként aligha juthattam volna el.
Ez a katalógus szûk válogatást ad azokból a képekből, amelyek
magyarországi útjaim során keletkeztek, s feleségemmel együtt
ezúton is köszönetet mondunk barátainknak és útitársainknak.
Magdalena Frey – Heinz Cibulka