/in Hungarian with English subtitles on 23.May, see the text below//
Külső helyszíni előadás, találkozó a Trafóban.
„Üzenjük Brüsszelnek! Védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést, a mézet és az akácot!” (a FIDESZ petíciója). A számos magyar és nemzetközi színházi fesztivált megjárt előadás, a Magyar akác Szeged, Bánk, Debrecen, Lipcse, Drezda, Chemnitz, Basel, Nyitra és Brüsszel után ismét látható Budapesten.
2014-ben egy EU-rendelet felbolygatta a hazai politikai életet, és pár hónapig minden politikus egy fával volt elfoglalva: az akácfával.
Kelemen Kristóf fiatal színházi alkotó és Pálinkás Bence György képzőművész közös produkciója a Magyar akác, amelyben bemutatják, hogyan vált az Amerikából betelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá. Ebből kiindulva az alkotók életre hívtak egy mozgalmat, amelynek tevékenységét ugyancsak bemutatják az előadásban. A mozgalom tagjai szimbolikus politikai helyszínekre látogattak el, akácfaültetési akciókkal népszerűsítettek egy új, liberális, befogadó közösségeszményt, és igyekeztek az akácfát a saját elképzeléseiknek megfelelően beleírni a történelmi múltba. A kérdés: szárba szöknek-e mozgalmuk magjai, és vannak-e olyan szívósak, mint az alföldi pusztában és a letarolt bányavidékeken is életben maradó akácfák. A darab terét egy kertinstalláció teszi igazán autentikussá, alföldi homokkal, erdei avarral, bányafölddel és egy csoport magyar akáccal.
Az előadás elnyerte a 2018-as szegedi Thealter Fesztivál kritikusdíját.
“A darab megértéséhez nem szükségesek különleges botanikai ismeretek; a mű ökológiai kérdésekben sem foglal állást. Annál élesebben világít rá viszont arra, hogy a különböző ideológiák, akár a tudományos megállapításokból is gondosan (értsd szelektíven) szemezgetve, hogyan használják fel az akácfát saját nézeteik igazolására vagy egyéni érdekeik érvényesítésére.” (Gosztola Kitti, Artmagazin)
“Úgy érzem, mintha a Tanú című film 21. századi remake-jéből látnék jeleneteket elborult mai arcok tolmácsolásában, amiben a narancsot leváltotta az akác, ami egy kicsit szúrós, kicsit amerikai, de azért a miénk.” (Pótszékfoglaló)
„… a Magyar akác a 4. dunaPart legfurfangosabb, legszellemesebb, legköltőibb, ugyanokkor metszően politikus produkciója.” (Esther Slevogt, nachtkritik.de)
Jegyár: 2000 Ft / diák: 1600 Ft
Trafó bérlet érvényes
//Plant story on an alien species that became Hungary’s most patriotic tree.
The black locust or false acacia tree, considered the most Hungarian tree by 63% of the Hungarian population, arrived 300 years ago from North America, and took root in a Hungarian aristocrat’s garden. After centuries, this exceptionally persistent and adaptive species outpaced all native types to become Hungary’s most widespread tree. Nevertheless, the black locust is divisive and triggers a range of emotions among Hungarians. Many environmentalists dislike and criticize the tree, while thousands of other people earn a living from it.
In 2014, a new EU regulation was passed on the prevention, eradication and management of several alien species. Ecological issues suddenly became mixed up with politics. Surprisingly, the ruling party of Hungary, led by Viktor Orbán, despite previously suggesting the possibility of eradicating the invasive alien black locust tree, now voted against the regulation, and used the case as an argument in their anti-Brussels campaign, saying “We send this message to Brussels! We are protecting the Hungarian land, the free pálinka distillation, the honey, and the black locust!”
This production tells how the native American black locust tree became a national and political symbol in Hungary. How can a tree, living its limited life, become subject to political debates? How do politicians exploit carefully selected or even manipulated ecological facts about the black locust?
Based on this, Kelemen and Pálinkás launched a new movement, aiming to reframe the black locust as a symbol of open society. Members of the movement visited politically symbolic locations, and popularized a new, liberal, and receptive ideal of a community via black locust planting events. “Anybody who can take root in Hungarian soil can be Hungarian.” In the performance, participants re-enact these actions, play music, and recite political speeches, and they also present their future plans.
The question is: is their movement going to take root? Will they be as persistent as the black locust trees now thriving in dry flatlands and abandoned mines?
Tickets:
2000 HUF / Student: 1600 HUF
Trafó passes are accepted//
