A 20. század elejének francia-magyar kapcsolatában is kiemelkedő szerepet játszik az a Henri Matisse körül gyülekező modern festőcsoport, amelyet egykori kritikai jelzőjük nyomán azóta is Fauve-oknak, azaz Vadaknak neveznek világszerte. Az 1905-1906 körül formálódó mozgalom nagy hatással volt a magyar művészek fiatal nemzedékére. Többen Matisse közvetlen tanítványai voltak (Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos), mások pedig rendszeresen kiállítottak a híres párizsi Őszi Szalonon a Vadak festőivel együtt (Berény Róbert, Czóbel Béla). Hazatérve nemcsak a nagybányai művésztelep, hanem a budapesti művészeti élet szellemiségének átalakítására is kísérletet tettek, s a „neósok”-nak valóban sikerült új fejezetet nyitniuk a magyar művészet történetében.